Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1919-1920)

Hekler Antal: Hermarchos és Pittakos mellképe a Szépművészeti Múzeumban

szerint összetartozó elemek egymásra illesztése azért nem volt eddig lehetséges, mert a fej Aranjuezbe jutott (Arndt-Bruckmann : Griech. u. röm. Porträts 6'25 6), a hermatörzset ellenben a Vatikánban őrzik. (Sala delle Muse No. 5*27 ; Bernoulli : Griech. Ikonographie I. S. 50.) 1 A Ilermarchos-arckép eredetileg szobrot koronázott, mely a filozófust ülőhelyzetben, himationban ábrázolta s melyről két kisebbített másolatpéldány maradt reánk.

2 Az egyiket, mely a fejet is megőrizte, a firenzei Museo Archeologico kertjében találjuk,

3 (5. ábra) a másik néhány évvel ezelőtt az ostiai ásatások során került napfényre.

4 A szobor, mely típusában az Epikuros-szoborral áll összefüggésben/' valószínűleg még Hermarchos életében a Kr. e. III. század első felében készült. Jellemző terméke a józan valószerűségre hajló, kora-hellenisztikus porlraitmüvészetnek, mely az egyéni jegyek megfigyelését a testalkatra is kiterjesztette, miként az mellképünkön is felismerhető, hol a beesett mell s a kidülledő kulcscsontok öregedő, beteges, lesoványodott testalkatra vallanak. A törődött kor jelei a barázdákkal átszántott arc fáradt, kesernyésen komoly, petyhüdt vonásaira is kiültek. A kifejezés száraz, nehéz mozgású, kicsinyes töprengésre hajló természetre vall. A fejtartás is jellemző : a nyak, mintha nehezen hordaná terhét, kissé előregörnyed. Hermarchosról tudjuk, hogy egész tevékenysége Epikuros önállóság nélkül való utánzásában merült ki s arcképén tényleg megérzik az ábrázolt személy belső jelentéktelensége. A budapesti példány, bár kissé száraz és elnagyolt formakezeléssel, de egyébként hűen adja vissza az eredetit. A többi példányon a kifejezés árnyalásában a másolók bizonyos szabadsággal jártak el. A vatikáni Galleria geografica Hermarchos-fején a kesernyés kifejezés erősebb hangsúlyt kapott,

6 a Sala delle Muse példányán

7 ellenben, mely egyébként lelkiismeretes, gondos munka, csaknem teljesen elmosódott, Hermarchos mellképével szemben, melyhez stílusban az egyik livornói bronzportrait (Amelung: Führer durch die Antiken in Florenz No "271) s a londoni ú. n. Karneades (Gat, III. No 1835) állanak a legközelebb, Pittakos arcképe nem az élet után készült, hanem az irodalmi ideálportrait-k sorába tartozik, melyek keletkezésének indokáról oly találóan és tömören jegyzi meg Plinius : (XXXV, 9) pariunt desideria non traditos voltus, siciit in Homero evenit. Ilyenformán természetes, hogy a Kr. e. VI. század első feléljen élt lesbosi tyrannusbölcselő arcképe ikonographiai megbízhatóságra nem tarthat számot. A művész teremtő munkáját nem a természeti valóság, hanem irodalmi képzet vezérelte, melynek számára megfelelő fiziognómiai egyenértéket keresel l. Ilyen irodalmi ideálportrait-kal már a Kr. e. V. század görög művészele is megpróbálkozott s 1 Lippold : Griech. Porträtstatuen S. 72. 3 Lippold: i. h. S. 79, 82; Röm. Mitt. 1918 S. 16. ;í Milani : 11 R. Mus. Arch, di Frienze p. 318 T. LLV1 ; Deutsche Literaturzeitung 1914 Sp. 1447 ff. (Hekler). * Notizie d. Scavi 1913 p. 298 Fig. 4. 5 Lippold: i. ti. S. 78; Arndt-Amelung : Phot. Einzelaufnahmen 2092/3. ,! Ilelbignél nem szerepel; fényképe birtokomban. 7 No. 509; Hekler: Arcképszobrászat 42. a tábla.