Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)
Swarzenski György: A budapesti gotikus kőmadonna és kapcsolata a középrajnai szobrászattal
A BUDAPESTI GÓTIKUS KOMADONNA ÉS KAPCSOLATA A KÖZÉPRAJNAI SZORRÁSZATTAL II isinereiét akadályozzák, ill is fennállanak, sőt fokozottabb mértékben, mini a korábbi időszakokra nézve. A székesegyház-szobrászai nagy zári kórusai nem kizárólagos közép- és kiinduló pontjai többé a termelés megítélésének, mini a \1V. századra nézve, az összefüggésükből kiragadott vagy már eleve «ingó» egyes alkotások tömege megnövekedeti ; inkább kell számolni, mint a korábbi időszakokban, a művészi egyéniség szabadságával és szabadosságával, mely az ((iskolák» konslruálójál gyakran megtréfálja; anélkül, hogy a ((művésztörténet)) már segítségül közbeléphetne. így néha azt hiszi az ember, hogy egy helyi csoport külön jellemét felismeri e, s aztán azl látja, hogy ép ez a csoport nem helyi eredetű ; így tömörülnek egy-egy vidék vagy iskola művei egy mester vagy műhely oeuvrejévé s ép az ő jellemző vonásaival később egészen más helyi kapcsolatban találkozunk; így találunk Tonlos « kapcsolatokat)) olyan művek között, melyek világosan elkülöníthető iskolákba tartoznak és nem tudjuk, melyik az adó. melyik a vevő fél, vájjon idegen munka behozataláról vagy egy idegen művész meghívásáról van-e szó, vájjon csak egy mintakép hálásával vagy személves átvitellel kell-e számolnunk, vájjon a « kapcsolat » közvetlenül vagy egy gyakran messze szétágazó filialió révén jött-e létre; vagy hogy egy közös, harmadik Jónáson alapszik-e, sőt, hogy nem nőll-e ki természetszerűleg ezen stílus őseredeti gyökereiből. A dolog azáltal sem válik egyszerűbbé, hogy ill egyáltalán nem egy belső német ügyről van szó. A stílus Franciaországban keletkezett, ott ugrásszerűen terjedt és fejlődött, s ugyanakkor, mini Németországban, Itáliában is hatalmába ejti n lelkeket ; nemcsak Eszakolaszországban, a Venetóban és Lombardiában, hanem Toszkanában és l mbriában is. ahol olyan nagymesterek, minők Ghiberti, Ouercia és Gentile da Fabriano tartoznak követői közé. Itáliában ezen stílust ctátmeneti stílusnak* szokták nevezni, s jobb szó hiányában ez a megjelölés az 1-1(10 körüli nemzedék északi művészetére is alkalmazható volna. Hisz ez a slílus a természetes átmenet n \l\. század korábbi szakának érett gótikája és a késői gótika élestörésíí stílusa között. Ha e megjelölés nem látszik fogalmilag összeegyeztethetőnek ezen stílus alkotásainak abszolút értékével, úgy meg kell gondolnunk, hogy a XIII. század átmeneti stílusában is a legmagasabb értékű művek jöttek létre és hogy még Flórencben is az 1100 körüli egyetemesebb európai stílus ama nagy képviselőit, kikel «atmeneti mestereknek)) szokás mondani, csupán a klassziciszlikus elfogultság érezheti másodrangúaknak a tulajdonképeni ((újítókkal)) szemben, kik a sajátos llórenci formaakarás exponensei. Az északi művészetben ezt a slílusl rendszerint « burgundinak » vagy « burgund-rajnainak» voll szokás nevezni. Ez. az elnevezés azonban e művészetnek úgy eredetét, mint elterjedését illetőleg megtévesztő. Burgundiában ugyan különösen kiváló művekkel és mesterekkel találkozunk, akik ezen stílusnak korán egészen sajátos jellegel adnak, a fejlődést befolyásolják és egyes rajnai iskolákra is bizonyára hatással voltak. Ezzel szemben állnak azonban az \. és VI. Károly korabeli francia művészetnek egész tartományai, melyek nem kevésbbé Szépművészeti Múzeum évkönyvei. /. (»
