Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

F. Takács Zoltán: Hollósy Simonról

Ennek s hasonló adatoknak tanúsága szerint kétségtelen, hogy Hollósy József fényes tehetség, nagy intellektus volt, de az igazi művészvér mégis csak a bátyja ereiben csörgedezett. (.) ugyan nem csinált semmiből sem rendszert és hadilábon álll a művészi komponálás mennyiségtanának törvényeivel ís, de életet Önteni az ábrázolásba — az ő hivatása voll. Látszik ez már egy 1881-ből való kis ceruzarajzán, mely még igen hiányos tudással készült. (Jelenleg Toroczkai Oszvald tulajdonában van Debrecenben.) A festői kompozíció korcsmai jelenetet, ábrázol. Két parasztlegény látható rajta, amint egy cigány hegedűje mellett mulat. Naiv felfogása, hibás rajza mellett igen érdekes fejlődéstörténeti dokumentum. Mélyen bevilágít a művész lelkébe. Világos bizonyítéka annak, hogy Hollósyt. egyénisége hajtotta a lélek rejtelmeit eláruló pillanatok megragadására és hogy élményekben, képekben, ötletekben gazdag volt a művész, mielőtt még ura lett volna a formának. A cselekvény tökéletes ál érzése jellemzi a minden vonásában őszinte életképel. A ravasz alázatossággal mosolygó cigány arcáról világosan leolvasható fajtájának egész megbizhatatansága, eleven reagáló képessége. Ezzel szemben egy olajfestésű tanulmányfej (dr. br. Kohner Adolf udv. fan. gyűjteményében) az iskolai tanulmányok eredményéről számol be. Energikusan mintázott női fejet ábrázol, fehér kendővel, a szokásos sötét háttér előtt. A formák plasztikus értékelése volt ez alkalommal az egyetlen cél. A hiánytalan meglátás és ábrázolás, amivel Hollósy különös becsületet szerzett nevének az akadémián. Igazi színértékekről még mindig nincs szó. Az árnyékok nem áIlátszók. Nehéz barna tónusok uralkodnak a képen. Az ecsetkezelés azonban már fölényes ügyességről tanúskodik. A kéz tökéletesen meg tudta valósítani azt, amit az akarat parancsolt. Ugyancsak iskolás, de már szabadabb felfogásról tanúskodik egy másik kisméretű fejtanulmány 11887-ből] Schüler Gusztáv gyűjteményében Budapesten. A félprofilban alálátással ábrázolt szalmakalapos nőifej sötét háttérből bontakozik ki. A mély tónusokon Seilz palettájának hatása állapítható meg. Az orr és a bal arcél rövidült formáinak szokatlan rajza nem hagyható ügyeimen kívül azért sem, mert élénken emlékeztet egy hasonló festői látással készült Hollósy Józsefféle tanulmányfejre, mely ugyanazon modellt ábrázolja. Az ösztönszerűleg dolgozó művész derült világnézetével került ki Hollósy az akadémiáról, jóllehet közben fájdalmas csapás érte ; 1879 őszén meghall atyja, ki nem sokkal azelőtt rossz sejtelmektől gyötörve bocsátotta liât sorsdöntő útjára. A szomorú esemény közvetlen következménye a tanulmányok megszakítása volt. A művész hazautazott Szigetre, de csak félesztendőre. Otthon tartózkodásának emlékét őrzi az atyja halálát ábrázoló kép József öccsétől, melyen a háttérben látható két szekrényt ő festette. Érdekes, hogyan vitt művészi életet a puritán szellemben felfogott és tárgyilagosan megfestett kompozíciónak e másodrendű szerepel játszó részébe már azzal is, hogy az egyik szekrény ajtaját kissé nyílva ábrázolta.