Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

Meller Simon: Leonardo da Vinci lovasábrázolásai és a Szépművészeti Múzeum bronzlovasa

LEONARDO DA VINCI LOVASÁBRÁZOLÁSAI S A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM BRONZLOVASA. Leonardo legszebb férfikorának több mini 25 évén át küzködött a lovasábrázolás problémájával. I 183-tól 1499-ig, tizenhat esztendőn ál dolgozott Milanóban Francesco Sforza óriási méretű lovasszobrán ; 1504-től 15(K>-ig készítette Flórencben az anghiari ütközet kartonját és freskóját, s 150ő-tól kezdve isinél egy lovasszoborral, Gian Giacomo Trivulzio marsall bronzemlékével foglalkozott. A balsors üldözte e munkákat ; n Sforza-emléknek csak nagy agyagmodellje készüli el s az is csakhamar elpusztult; az anghiari ütközet kartonja és freskója nyomtalanul eltűnt; a Trivulzio-emlék pedig még tán a nagy modellig sem fejlődött. E nagy munkákat számos kisebb kísérte ; a mester rajzai közt egész sor lólanulniány maradt ránk; ebbe a tárgykörbe tartoznak a Szent György harcát a sárkánnyal vagy Neptun négyes foga lát ábrázoló vázlatai; sőt már az 1482-ben abbaninaradl ('Három királyok imádása»-nak hátterében is mindenütt lovasalakokat látunk. A kortársak a Sforza-szol »rot s az «Anghiari ül közel »-et a művész lomunkéinak tartották, s a lovasábrázolási művészete központi léniájának. Ezen a lénián kellene lehal az ő művészi fejlődésének legszembetűnőbben kidomborodnia. A művészettörténeti irodalom bőven és behatóan foglalkozott Leonardo lovasábrázolásaival s több izben megkísérelte, hogy a Sforza- és a Trivulzioszobrot a ránk maradi gyér adatok alapján rekonstruálja. Mind e kísérleteknek közös vonásuk, hogy a lovasábrázolás szerintük semminemű fejlődési sem mulat, mintha Leonardo a témái 25 éven ál csak variálta, de egyáltalán nem fejlesztette volna. Ez annyira valószínűtlen, hogy a bonyolult kérdés újból való felvetését leszi szükségessé. A revízióra kitűnő alkalmai adott egy kis bronz lovasszobor, mely a Ferenczy István-féle bronzgyűjteménnyel nemrégiben került a Szépművészeti Múzeum tulajdonába. A kis bronzlovas ugyanis, amint az e tanulmány folyamán világosan ki fog tűnni. Leonardo eredeti tanulmánya a Trivulzio-emlékhez s a komplikál! kérdésnek valóságos kulcsa. Látni fogjuk, mint fejlődik Leonardónál a lovasábrázolás lépésről-lépésre quatlrocentiszlikus kötöttségből klasszikus szabadságig s mint éri el azt a formai tökéletességet, melynek hálása a művészetben egész a XIX. századig érezhető. E kis szobor végre teljes fogalmai nyújt Leonardo szoblu*