Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)
Hekler Antal: Görög férfitorzó a Szépművészeti Múzeumban
logiai eltolódások s a fejlődés rendjének nyomukban járó szükséges revíziója lennészelessé leszi, hogy minden oly emléket, mely a ruha művészi ábrázolásának fejlődésére a l\ r . század második felében új fényt vet, a művészettörténeti kutatásnak különös örömmel kell üdvözölnie s a maga javára értékesítenie. Az utolsó évek leletei sorában alig van szobor, melyezen a téren gazdagabb tanulsággal szolgálna, mini az a ruhás lérlilorzo, melyei múzeumunknak közvetlen a háború kitörése előtt sikerüli antik gyűjteménye számára biztosítani. (1. tábla.) A torzó hiteles adatok szerint a velanidezzai temetőből származik, abból a nekropolisból, mely az archaikus attikai művészetnek legkiválóbb emlékeit, a Lyseas és az Aristion stélét 1 juttatta az athéni Nemzeti Múzeumba s mely a leletek tanúsága szerint még a IV. században is előkelő családok temetkezőlielye volt. Deiniasnak és családtagjainak, Xenokrateiának és Xikandrosnak szerényebb méretű síi-emlékei mellett'- torzónk a velanidezzai temetői művészetnek eddig (ismeri legnagyobbszerű emléke, mely az athéni Keramaikosnak is méltó díszére váll volna. .Mini életnagyságú szobor képviselője annak a l\. század második felében lábrakapott temetői fényűzésnek, melynek phaleroni Demetrius szigorú temetői rendtartása 3 311>-ban véget velclt. Torzónk lehal oly emlékfajhoz farlozik, melynek keletkezésére vonatkozólag a 316. évet terminus ante quem gyanánt kell elfogadnunk. Ez az időhatár, mely az összes allikai nagyméretű figurális síremlékekre irányadó, megbecsülhetetlen jelentőségű, meri lehetővé feszi, hogy a ruhás és ruhátlan alak ábrázolásának fejlődését egy határozott emlékfaj keretein belül Demetrius törvényhozásáig, lehal a IV. század utolsóelőtti évtizedének közepéig figyelemmel kísérhessük. IIa meg akarjuk tudni, hogy a hellenisztikus kor káprázatosan érzéki és anyagszerű szövetábrázolásának a 1 ('onze: Allische Grabreliets T. 1. No. I. T. II. No. 2. A velanidezzai temetőhen eszközölt kutatásokról 1. dekzíw doymloyixói' 1890 p. 10 -18. pl, A-B; p. 105 -112 : pl. P. Alh. .Mill. XV. S. 318 - 329; Arch. Anz. MI. Sp. 22 : Perrot-CJiipiez: Hisloire de fari NIM. p. 73—83. 2 Deinias stéléjét 1. Ka.tfriotiá : Glypta Xo. 934: Conze: All. Grabreliefs No. 1044; Deinias és fia Philokrates stéléjét: Kaótriotiá No. 858 ; Conze: All. Grabreliefs T. CCCXX1I, No. 1540; Ktesilla és Meidias amphoráját: Kaótriotiá No. 436; Conze: T. ('..-Xo. 130; Semiades és Philytes lekythosát : Conze Nr. 1094. — V. ö. All. Milt. XII. (1887) S. 291. X.» 228—229. — Xenokrateia stéléje a müncheni Glyptothekben : Münch. Jbuch. 1914/5. S. 155,2. Xenokrateia, Nikandros és Nikophemos lekythosa 1915-ben ínég a műkereskedésben voll. V. ö. Münch. .Ihn ch. 1914/15. S. 155. :î V. ö. Conze: Attisch.' Grabreliefs IUI. IV. Lief. XVI. S. 5 ff. Arch. Anz. 1892. Sp. 23. (Brückner) ; Jacoby: Das Marmor Parium 22. 198, 202: All. Mill. 1*97, S. 200. Demetrius főbb rendelkezéseit Cicero tartotta fenn számunkra: De legibus II, 26: Sepulcris autem novis t i ni vit modum. Nam super terrae tuinuluin noluit quid statin', uisi columellam, tribus eubitis ne al Hörem, aut mensam, aut labellum. Ilogy minő szegényes és egyhangú leheteti az athéni temető c megszorító rendelkezések nyomán, arról az. athéni Nemzeti Múzeum udvariu hol ezek az. apró síremlékfajok tömegesen vannak elhelyezve, jó fogalmat adhat. Fényképét 1. Conze: Alt. Grabreliets Bd. IV Lief. XVI. S. 5.
