Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

Petrovics Elek: A Szépművészeti Múzeum újabb szerzeményei

Bihari munkásságának még legsajátosabb s egyúttal legerősebb oldaláról sines képtárunkban képviselve; nincs tőle magyar népies genre-képünk. Olyan hiány, amelyet mielőbb pótolnunk kell. Jelentékenyebb művészeknél az egyéniség az, mely előtérben áll, s a feladat ennek minél gondosabb jellemzése. Szerényebb művészek inkább csoporttá kerekítve juthatnak jelentőséghez, azzal, ha olyan határozott jellemű, zárt csoporttá szervezzük munkáikat, mely mini egy az együttható erőknek eredőjeként tesz számol. Ilyen körök alakításának természetes bázisát az iskolák adják, melyeket művészeink látogattak. Ezek pedig a legutóbbi időkig a külföldi akadémiák voltak. A AIX. század folyamán jobb művészeink csaknem mind külföldön tanultak, egy részük ott is működött ; Bécs. Düsseldorf, München, majd Paris olyanféle szerepet játszanak most művészetünk történetében, mint a humanista tudományosság korában Pádua és Bologna, vagy a reformáció idejében Krakkó és Wiltemborga. A 40-es és 50-es években. Bécs volt soron; a szerencsésebbek leginkább Waldmüllernek voltak tanítványai, mint pl. Borsos József, akit új szerzeményeink közt egy könnyedén kezelt. Amerlingre emlékeztető gyermeklej képvisel, a kevésbbé szerencsésekéi liahl-hoz sodorta végzetük, fiald typusa volt azoknak a tanároknak, akiknek az akadémiai rendszer rossz hírét köszönhette. Növendékeinek sablonos kiképzésében, ((idomítása bau » látta hivatását ; receptet adott nekik az eleven természet helyett, amelynek jelenségeivel és problémáival ő maga is közönyösen állott szemben. Rendszere könyörtelenül nivellálta tanítványainak egyéniségéi, a «Rahl-schülerek» munkáira már messziről rá lehel ismerni; bizonyság erre történeti kompozícióik, melyek a magvai' állam tulajdonában vannak. Ami leleményt és önállóságot az iskola meghagyott bennük, az vázlataikban csillan fel leginkább, első sorban azokban, amelyeknek tárgya nincs a történetből vagy a mythologiából merítve; az utóbbiakon mindig meglátszik az iskola nyűgöző hatása. Két Rahl-tanílvánvnak : Than Mórnak és Grimm Rezsőnek, egy elfeledett, szerény rajztanárnak néhány ilyen, a konvencionálistól elütő vázlalál szereztük meg; Thannak két vázlata (((Szüret» és ((Halászat))) különösen meglepő kompozíciójának önállóságával és színezésének szürke harmóniájával, bár* az utóbbi bizonyára inkább a vázlatos stádiumnak Önkénytelen következménye, A hasonló müveknek nagyobb sorozatára lesz szükség, hogy gyűjteményünknek ezt a csoportját felfrissítsük, egyhangúságai megtörjük. A hatvanas évektől kezdve sokáig München volt a külföldön tanuló magyarok főtelepe. Akik később Parisba mentek, azoknak is rendesen München voll első állomása, a legtöbben pedig csak Münchenen át érezték meg a francia áramlatokat is. Sokan tanulmányaik bevégzése után is Münchenben maradtak, mert itthon nem vári rájuk kedvező légkör. (Ott persze mindvégig idegenek voltak s ez a gyökértelenség voll végzete nem egynek.) így természetes, hogy jókora időn ál München nyomta rá bélyegét festészetünkre, hiszen a maguk útján járó nagy tehetségeknél sem közönyös, hogy honnan indultak útjukra ; annál elhatározóid) azoknál a szerényebbeknél, akik nem térnek le a megkez-