Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

Petrovics Elek: A Szépművészeti Múzeum újabb szerzeményei

ábrázolásában mesternek mutatkozik.

1 Ez a kép azokhoz a szerzésekhez vezet, amelyek rendszeres pótlását célozzák számottevő művészeink munkáinak. Ilyen Paál Lászlónak egy erdőszélét ábrázoló tájképe, melyet báró Herzog M. L. úr ajándékozót! ; utolsó idejéből való munkája a művésznek, s Corót-ra emlékeztető szürkészöld, nyugodt harmóniájával olyan tipust képvisel, mely hiányzott a múzeum Paál-g\ újleményében. Szinyei Merse Pál műveihez is olyan új darabok járullak, amelyek nagy lépéssel visznek közelebb ahhoz a célhoz, hogy egész jelentősége szerint mulassuk be azt a művészünket, akinek művészeiében a látásnak és az előadásnak szabadsága először győzött teljesen az akadémikus hagyományokon. Újonnan szerzett müvei ablud az időitől valók, midőn művészete virágzásának tavaszi pompájában állolt, s közöltük van egyik főműve, az 187 l-ben készüli Lila arckép is, ez a poézis! sugárzó munka, mely felfogásának nagy nemességével Ecuerbach, színezésének tüzével Böcklin nevel idézi fel. Ez! a képet a Múzeumbarálok Egyesületének köszönhetjük, amely méltóan indította meg vele vásárlásait : kitűnő és magyar művet szerzett. A művész korai vázlataiból, melyekből minél többet kell összegyűjtenünk, egyszerre hárommal gazdagodtunk. A Majális-nak és a Bocoeo-nak vázlala, mindkettő t872-ből, néhai Rosenberg Gyula orsz. képviselő és neje szép elhatározásából lett a múzeumé; közülök az előbbit nemcsak bája és frissesége tüntetik ki, hanem művészettörténeti fontossága is: megtartotta számunkra a Majális-t eredetileg elgondol! alakjában, mielőtt még színeit a művész Böcklin tanácsára felhangol la. kontrasztjaikat kiélezte volna. Arról a célzatról, mely a Majális végleges megfestésében diadalmaskodott, szinte kézzelfoghatóan számol be harmadik új Szinyei-vázlat u n k. az 1873-ban festett pompás Műterem-: egy képzeletbeli atelier, falán, bútorain mintegy hangvilla gyanánt — harsogó vörös, sárga, kék színék, egy fcstőállványon pedig hogy semmi kétségünk se maradjon a művész „gondolatmenete felől a félig kész Majális. Régibb művészeink közül Székely Bertalant kellel! leggyökeresebb revízió alá vennünk. Székely a festészetnek majdnem minden ágában nemcsak kísérletezett, hanem komoly értékéket is hozott létre, s képmásaiban és tájképeiben különösen sok kitűnőt alkotott. Saját korában azonban működésének csak egyik ágát, a történeti festészetet beesülték igazán; múzeumunkban is csak nagy történeti kompozíciók képviselték. Ezeket a 60-as és 70-es évek lelkesedése majdnem hiánytalan teljességben gyűjtötte össze. Ám a kép, melyet ez a gyűjtemény adott róla, igen hiányos és hamis volt. Művészetének legelevenebb és legegészségesebb része hiányzott belőle: a természet egyéni szemléletéből fakadt, elfogulatlan termékei sajátosan kellős lényének, melyben egy igen erős ösztönű, szabad és biztos látású festő vonult meg egy kísérletezésbe és előkészítésbe 1 A két utóbbi képről bővebben: Petrovicá E.; Munkácsy újonnan szerzett festményei. .Művészet, XIV. évf. 420-422. I. 2 Nemes Marcell úr ajándéka.