Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

F. Takács Zoltán: Hollósy Simonról

melyek azulán is állandóan használ! rekvizilumai voltak, alig akadt valami berendezés. Egy primitiv függönnyel elkülöníteti sarokban földre helyezett matrac volt az ágy. A vendégek szíves fogadtatásban részesültek mindig', de szék híján nem foglalhattak helyet. A kedély azonban ily körülmények közt sem hiányzótI, Hollósy baráti köre egyre nőtt, a fiatalabb magyar testőnernzedék egyre szorosabban tömörült a mester köré. Egy napon érdekes nővendég is jelent meg a műteremben : a művész egy rég nem látott barátnője, kinek látogalása művészi szempontból is igen fontos következményeket vont maga után. I lollósy épen egy női képmáson dolgozott, mikor M. Kelly meglepetésszerűen rányitott. A megkezdett festmény másnapra le voll kaparva és Kelty galambszürke ruhás képe került rá, bal arcélben, sötétszőke fejét brokátot parodizáló hússzínű drapériához támasztva, mely a műterem falához erősítve némileg indokolatlan háttéri szolgáltatotl. Ölébe hanyatlott két kezében nagy csokorra való papszakáll, derekát is átfogó zöld szárakkal és levelekkel. A novelliszlikusan felfogott képmás az 1886. évi kiállításon szerepeli « Merengő? cím alatt. {'•>. ábra.) Azóta többször cserélt gazdák 1910-ben a Könyves Kálmán szalonjában voll kifüggesztve egy Hollósy műveiből rendezett kiállításon. Itt vásárolta meg ismert gyűjtőnk és lelkes hazafiságáról ismeri mecénásunk. Déli Erigyes bécsi selyeingyáros, ki 1915-ben nagylelkűen az ( ). M. Szépművészeti Múzeumnak ajándékozta. A kép nagy hírre telt szeri művészkörökben, mihelyt elkészült. ítéli István elbeszéléséből tudom, hogy sokai emlegették akkor is, mikor ő a Hollósy-iskolába került. Noll is miért. Legrejtettebb finomságukig megérzett és visszaadott formái megvalósították Hollósy rajz művészetének egész program mját. Az arcél mentén végighaladó sötét árnyékba olvadó zöldes reflexek, az arc elefántcsont fénye és a különös elmélyedéssel fönnáll fül húsvörös tónusai hibátlanul összhangzó színskálát adnak. Nemkevésbbé szerencsésen egészülik ki egymást a galambszürke ruha és a helyenkinl olajzöldbe játszó barnásvörös báltér. A nevezetes arcképen Leibi hatása érezhető. Leibi volt egyáltalában, mini említettem is, az, ki Hollósy tanuló évei alatt a fiatalságra döntő befolyást gyakorolt, Leibi felfogásán át közeledett e festőgeneráció Holbeinhoz, majd pedig 1 iasiicn-Lepagehoz és Dagnan-Bouverethez. Amit Hollósy nagy német kortársában különösen szeretett, szubjektív naturalizmusnak nevezhető. A természel nyújtotta rajzértékek korlátlan befogadását és az egyéni érzésnek megfelelő visszaadását érthetjük ezalatt. A ((Tengerihántás)) ennek az egyéni és ezért művészi naturalizmusnak egyik 1 egvo nzóbb i n

egnyilatkozása. ( )n megtagadást követelő naturalizmus és szubjektivitás! Látszólag összeférhetetlen ellentétek. Mégis az tapasztaljuk, hogy Hollósynál megfért a kettő egymás mellett. Határtalan energiát tudott kifejteni a megfigyelésben és azért mégis