Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)
Éber László: A pozsonyszentgyörgyi oltár
A POZSONYSZENTGYÖRGYI OLTÁR. A XV. század utolsó és a következő század első negyedéből való sok szárnyasoltárral szemben, amelyek Felső-Magyarország és Erdély templomaiban maradtak fönn, az esztergomi Bakócz-kápolna Ferrucci-féle oltára mellett a pozsonyszentgyörgyi plébániatemplom főoltára (IV. tábla) az egyetlen kőből faragott, nagyobb igényű ily emlékünk. Az esztergomi oltár méltó társának nevezi Pasteiner Gyula, kinek a nagyszabású, gazdag oltár első behatóbb méltatását köszönjük. 1 Adatok híján Pasteiner az oltár művészeti sajátságai alapján igyekszik annak eredetét, korát megállapítani. Véleménye szerint az oltár «az olasz művészetnek északnyugati legszélsőbb területén, Svájcz Ticino cantonjában virágzott iskolájának a képviselője. . . A csúcsíves szárnyas oltárhoz hasonló alkata, meg a virágfüzéreknek majd a geometriai díszre, majd a csúcsíves szerkezet támasztó ívére emlékeztető elrendezése mutatja, hogy készítője nem tudott teljesen szakítani a csúcsíves hagyományokkal és ekként megegyezik a comói szobrász-építész iskolával, mely legtovább volt a csúcsíves művészet hatása alatt, sőt annak egyik terjesztője volt Lombardiában. Az ékítmény szerfölötti gazdagsága pedig megfelel az iskola azon másik jellemző sajátságának, melynél fogva díszítő kedvében az építészeti művet elhalmozza, sőt elnyomja faragvanyokkal.» Az olasz művészet szempontjából nézve a mű figurális részei nem kedvező hatásúak. «Az alakok majdnem szabadon álló szoborművek; helytelen arányaik, szertelenül hosszú, kifeszített lábszáruk, merev mozdulatuk az anatómiai ismeretek, szögletességük pedig a szép formák iránti érzék fogyatékosságára vallanak; másfelől mozdulataik jól kifejezik a cselekvést, sőt itt-ott drámai élénkségűek ; kimunkáltságuk durva.» Pasteiner szerint az oltár valószínűleg a XV. század végéről való és talán a Szentgyörgyi és Bazini grófok valamelyikének köszöni keletkezését, esetleg II. György grófnak, aki két ízben is, 1452-ben és 1476-ban Olaszországban járt. Divald Kornél 2 a X\ 1. század első negyedébehelyezi az oltárt, amelynek rövid leírására és annak kiemelésére szorítkozik, hogy a mű szerkezete nagyjában még mindig a fából faragott szárnyasoltárokra emlékeztet. 1 Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. Felsőmagyarország, I. rész (Budapest, 1898), 158. köv. 11. 2 Beöthy Záolt: A művészetek története, III. köt. (Budapest, 1912), 435. 1.
