Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

Hekler Antal: Görög férfitorzó a Szépművészeti Múzeumban

csavart felső szegélye ilyen szervei len, tisztán dekorativ részletek, melyeknek egész formagazdagságai a szövel belső természete és statikai helyzete határozza meg s melyek a szem számára a képhatás világosságának és egységességének érintése nélkül a művészi benyomás nélkülözhetetlen tényezőivé lesznek. Ezek a részletek azok, melyeken a művész bebizonyította, hogy a szövet belső élete, törése, gyűrődése, horpadása és csomós megtorlódé sa mennyire érdekelte. A szövetfelülel valószerű anyaghatására azonban figyelme mindenüti kiterjedi. Az apró, alig észrevehető, de kitapintható árkocskák, horpadások és fölvillanó hajszálerek, melyek az összehajtva fekvő szövel gyűrődését jelzik, mindenfelé elevenséget visznek a felületre és a meggyőző anyagszerűség érzetét kellik. Torzónkon a ruha és a fest magasabb egységbe olvadnak össze. A ruha a testlel szemben nem játszik teljesen alárendelt kísérő szerepet, viszont szövetbősége sehol sem érvényesíd a lesl formáinak rovására. <)|y művészi korszak alkotása, mely a draperiaproblémák nehézségeinek győzelmes leküzdése után a ruha szövet életét és áhyághátását, mint új művészi eszközt ville be a ruhás emberi alak ábrázolásába. Hogy az eszközöknek ez a kibővítése minő nagyjelentőségű volt és belsőleg mily gazdag lehetőségekel takart, bizonyítja az egész hellenisztikus művészet, melynek alkotó szellemei ezt a fölhémál nyüzsgik körül fáradhatatlan ötömmel, ezt szélesítik ki, építik föl újra meg újra más változatokkal, fokozzák halasában és erejében századokon keresztül. Az előkerülő emlékek mind világosabban mulatják, hogy a termeszei formáinak meghódításában a (hintő lépéseket már a IV. század meglelte s a hellenisztikus kor minden irányban, hogy úgy mondjam, csak hangszerelési és dinamikai fokozásokai és újításokat hozott. Szobrunk eredeti felállításában, mint a hátsó oldal elnagyolt, nyers kidolgozása bizonyítja, kizárólag a homloknézetből való szemléletre volt szánva, lehal, csakis épílészeli hál 1er elolt foglalhatott helyei, akár egészen szabadon, akár naiskos belsejében. Ilyen, nagyobb szobrok befogadására alkalmas naiskosok oromzalai az. athéni temetőből is kerültek elő.

1 Az egyéni testalkatnak megfelelőleg természetesen torzónkon a fejnek is portrészerűnek kelleti lennie, aminthogy síremlékeken a IV. század közepétől kezdődőlég az egyéni vonások általában mind gyakoriabbak. Különös szereleltei ábrázolják az cphebosok ragyogó, könnyed fiatalságával szemben az elaggod férfiarcok törődött, fáradt vonásait, beesett, elgyengült felső testét, de a női arc hervadása sem kerüli el figyelmüket. A görög művészi érzésnek és felfogásnak, mely mindig a feladathoz alkalmazkodik, rendkívül jellemző finomsága, hogy a művészek a síremlékek magasabb rendeltetésének és emelkedett melancholiájának megfelelőleg, rajluk az egyéni elemekkel még akkor is takarékosan bánlak, mikor a tulajdonképeni portrészobrászat körében a kíméletlen, száraz valószerűség már utat tört magának. A velanidezzai torzó hiányzó fejtypusáról néhány idősebb férfit ábrázoló síremlék az athéni Nemzeti Múzeumban avagy a delphii filozófusszobor 1 Conze: Atl. Grabreliefs. Ne. 1477—1487. T. CGCVI.