Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

Meller Simon: Leonardo da Vinci lovasábrázolásai és a Szépművészeti Múzeum bronzlovasa

IV. A Szépművészeti Múzeum 1914 tavaszán megvásárolta azt a kis bronzokból álló kiváló gyűjteményt, melyet Ferenczy István, a magyar szobrászat úttörője, ISIS és 1824 közölt Rómában gyűjtött össze. A gyűjteményben a XV. és XVl-ik század olasz bronzplasztikájának több elsőrendű alkotása foglaltatik, köztük egy kis lovasszobor, mely már első pillantásra elárulja szoros kapcsolatát Leonardo művészetével. A kis szobor (lásd a mellékeli 111. táblái) szétterpesztett s élesen meghajtott hátsó lábain szabadon ágaskodó, hatalmas idomú ménlovat ábrázol. Lovasa .*»9. ábra. Leonardo: Tanulmány a Trivulzió- 40. ábra. Másolat Leonardo után : Tanulmány a emlék lovához. Windsor. Trivulzio-emlékhez. Windsor. vázlatosan jelzett, szorosan lapadó kabátban, sárkánysisakban, merészen előre hajolva ül nyeregleien hátán ; baljával pajzsot nyújt előre, kissé hátrahajlított jobbjában pedig (ma hiányzó) kardot tartott. Pajzsával balra hajol a láthatatlan ellenség felé, míg a ló fejét az ellenkező irányba fordítja. Ez ellentéles mozgásirányok következtében a csoport minden oldalról, elölről és hátulról is változatos, érdekes nézetekkel lepi meg a szemlélőt. (4L, 42. és 43. ábra.) A kis szobor 23'5 cm magas. Az öntés könnyű és vékony, kijavít at lanul hagyott kis önléshibákkal ; az öntésnyiiások is betömetlenül maradtak. A farok külön van öntve és betéve. A mesterséges zöld patinát, mint már a quattröcentóban is szokás volt, úgy festették a bronzra; alatta fekete lakkpatina nyomai láthatók. A szobor állapota kifogástalan, csupán a lovas jobb lábfeje törött egyszer le és még annak idején kissé megkurtítva és elhajlítva forrasztották vissza.