Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

Meller Simon: Leonardo da Vinci lovasábrázolásai és a Szépművészeti Múzeum bronzlovasa

nyire szoborszerű nyugalomban állva, a pusztuló Sforzamodell kísértetként felbukkanó emlékei. Ebben az időben, 1506 körül, kezdett Leonardo a Trivulzio-emlék feladatával foglalkozni. A mint említettük, fennmaradt az ezen emlékhez készült sajátkezű részletes költségvetése 1 és ezen irat pontos adatai alapján tervét teljes világossággal rekonstruálhatjuk. Hatalmas, nyilt alépítményt tervezett, nyolc oszloppal, hat kandelábertartóval, középütt a sarkophaggal, s a halott rajta fekvő márvány képmásával. A párkányt nyolc alak díszítette; melyek mögött egy keskenyebb emelet emelkedett, szintén nyolc oszloppal és párkánnyal 36, ábra. Leonardo : A Trivulzio-emlék vázlatai. Windsor. díszítve, mint az egészet koronázó. életnagyságú bronz lovasszobor tulajdonképeni talapzala. Ezen adatoknak Leonardo ránk maradt vázlatai közöli csupán egy felel meg, ez azonban a legteljesebb pontossággal. A kis tollraj/. (36. ábra,-jobbra, szélről) a tervezett emléket elölnézetben ábrázolja. Látjuk, hogy az alépítmény nyolc oszlopa közül kettő-kettő került a négy sarokra, míg a felső építmény kisebb oszlopai négyesével helyezkedtek el a két hosszanti oldalon. A rajz mellett látható kis alaprajzvázlat egy sarok oszlopelosztását magyarázza. Továbbá világos, hogy a hat kandeláber lent. valamint a párkányon ülő nyolc dekorativ 1 Richter Ii. Nr. 725.