Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)
Meller Simon: Leonardo da Vinci lovasábrázolásai és a Szépművészeti Múzeum bronzlovasa
számos iótanulmáíryt Játunk, melyelv ezen állatokat rövid lábakkal, hatalmas farral, kigyószerüen csavarodó, dagadt nyakkal ábrázolják ; megannyi valóságos szörnyeteg, de a kifejezés félelmes erejével. Formáikból és mozdulataikból már a manierizmus szelleme beszél, de deformációikat és kificamodott mozdulataikat hatalmas belső erő élteti. A manierizmus mindezt készen örökli és formai öncélnak tekinti. Ezen időben, mikor képzelete lóalakokkal volt telítve, fejezhette be Leonardo 1482-ben abbanhagyott «A három királyok imádása® című képének hátterét, Slrzygowski 1 észrevette a háttér késői jellegét, de a képet egyébiránt tévesen elemezte s teljesen hamis útra került. Azt állítja, hogy az aláfestés jobbfele 1494-től 1495-ig készüli, a baloldali rész, a Madonna és a háttér pedig a XVI. század első évtizedében. Azonban az egész figurális kompozíció annyira egységes, oly szorosan összefügg a Galichon-féle vázlatfal (25. ábra) az összes típusok annyira egyeznek a korai rajzok típusaival, hogy az egész kétségtelenül egyszerre és 1482 előtt keletkezeti. Ha Slrzygowski azl hozza fel, hogy a kompozíció szabadabb, mint az ((Utolsó vacsorájáé, úgy némiképpen igaza is van; csakhogy a fejlődés menete éppen a szabadságból a szigorúbb kötöttséghez vezetett, Midőn Leonardo a képet 1482 vége felé befejezetlenül otthagyta, ez körülbelül ugyanazon állapotban lehetett, mint amelyben ma látjuk, csupán baloldalt a nagy lótejek hiányoztak s a háttér majdnem teljesen üres volt. A szerződés értelmében a kép a barátoknál maradt, a kik aztán buzgón őrizték, művészeknek nem igen mutatták, mert csupán így érthető, hogy az egykorú flórenci művészetben hatásának semmi nyoma sincsen. A barátok türelmesen várakoztak tizennégy esztendeig, hogy Leonardo visszatérjen s a képet befejezze ; s midőn a művész 1495-ben rövid időre Flórencbe jött, 2 az ügyet, úgy látszik, békésen rendezték, mert a következő évben Filippino szállítja helyette az oltárfestményt, szemmelláthátóan felhasználva Leonardo kompozícióját, noha annak lényegét meg sem értette. Filippino hátterében ellenben egyetlen vonást sem látunk, mely Leonardóra utalna, a mi szintén azt bizonyítja, hogy Leonardo képén a háttér még hiányzott, Csak Flórencben való újabb települése ulán az « Anghiari ülközet» munkája közben gondolt Leonardo ismét képe befejezésére, A háttér részére rajzot készít (34. ábra), mely egyrészt vonalvezetésével, másrészt fokozott formáival kétségtelenül c késői időre vall. A művész megtartja a Galichon-rajz lépcsőmotivumát, csakhogy a quattrocentisztikus könnyed oszlopcsarnok helyébe nehéz, antik pillércsarnok kerül. Az előtérben fekvő teve csavarodott szörnyformáival ugyanazon szellem terméke, mint a windsori rajz (33. ábra) modoros lovai. A háttérben három lovasból álló csoportot látunk ; a lófej és a lovaslest 1 Jahrbuch d. K. Preuss. Kunstsamml. 1895. 159 1. 2 Seidlitz ellenmondást lát abban, hogy Vasari e tényt csupán Cronaca életében említi, Leonardóéban ellenben nem, s ezért az egész Flórencbe való jövetelt valószínűtlennek tartja, pedig Vasari erre a tényre Leonardo életrajzában is ép oly határozottan utal.
