Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

Meller Simon: Leonardo da Vinci lovasábrázolásai és a Szépművészeti Múzeum bronzlovasa

társak azonnal meglátták és méltányolták a kompozíció újságát, mely az akkori művészei számára új célokat jelöli ki. Leonardo művészi előadásának formai fejlődése nem külsőleges, hanem a belsőből, a tartalmi fölfogásból alakul ki. A késői qualtrocentónak az elbeszélő festmény csak alkalom voll arra, hogy a lát hah) világ változatos gazdagságai ábrázolja. Leonardo a «Hamm királyok imádása)) óla a cselekmény ábrázolását fűzi ki céljául, úgy mint egykor Giotto. A formai kompozíció arra szolgál, hogy a cselekmény főhordozóit kiemelje és egymással összekapcsolja. A « Három királyok imádása»-nak első vázlatán (Louvre, Galichon-vázlat, 25. ábra) a háromszögű középcsoportol a .Madonna és két király alkotják. A harmadik király csak a nézők sorában foglal helyet, Ez nem felel meg cselekvő szerepe jelentőségének s a festményen már azt látjuk, hogy ő is heh' van komponálva a háromszögbe. A belső kapcsolat az, mely az alakokat mind szorosaljban összevonja ; sőt ha az adoll tárgyból hiányzik a belső kapcsolat, akkor a művész ezt is megteremti, mint a Sforza-emlék küzdő változatában. A történelmi jelenetnek pillanatnyi cselekvényként való fölfogása állal a nézők részvétlen sora elveszíti jogosultságát; mindennek hozzá kell járulni a cselekvényhez és jelent őségéi csupán részvételének foka adja meg. így a cselekvő alakok jelentősége az egyeduralomig fokozódik és mindaz, ami cselekvésre képtelen, diszítő részletek, tarka táj, sőt a fölösleges tér is a lehetőség szerint mellőztetik. Az alakok egyre, minek. úgy. mini egykor ugyanazon belső kényszer hatása alall Giottónál ; míg végre egymás mögé helyezve is teljesen betöltik a 14* 26. ábra. Leonardo: Száguldó lovas a zászlóval ós eiryéb vázlatok. British Museum.