Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

Meller Simon: Leonardo da Vinci lovasábrázolásai és a Szépművészeti Múzeum bronzlovasa

a fölállítás tervezeti módja is, mert az emiékel kétségtelenül fal elé MüllerWalde szerint adóm egyik külső falfülkéjébe

1 —• szániák. A két keskeny nézet szabadon álló lovasszobroknál is. már a tárgy természeténél fogva mindig kárbaveszett; ill azonban a túlsó széles nézetet is föláldozta a művész, ellentétben a Marcus Aurelius, Gattamelata és Golleöni lovasszobraival, ahol ez a nézel még mindig hatásos. Ezzel szemben azonban a íőnézet kialakításában olyan formai törekvések mutatkoznak, melyek a kél flórenci előzői öl, Donatellótól és Verroeehió-lól teljesen távol állottak. V l'.l. ábra. lirszlettanulinánv a Sl'orza-szobor lovának két mellső lábához. Windsor. A csoport, azaz két vagy több önálló alak összekapcsolása formai egységgé és a csoport válfajai közöli a lovasszobor speciális esete mindenkor a szobrászai legnagyobb és legnehezebb feladatai közé tartozott. A ló és a lovas alakjaiban bizonyos formai ellentétek vannak, melyeknek kiegyenlítését az üjabbkori művészet ill kisérelte meg először. Ezeket a formai ellentéteket lényegükben a következő három pontban foglalhatjuk össze: 1. A ló és a lovas alakjának főnézete 1 Jahrbuch d. K. Preuss. Kunstsamml. 1897. 105 1.