Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

Meller Simon: Leonardo da Vinci lovasábrázolásai és a Szépművészeti Múzeum bronzlovasa

vuma, melyet Leonardo valószínűleg egy antik gemmáról vagy pénzről 1 vett át, a földre rogyott ellenfelet csak mint támasztékot alkalmazza, tartalmilag azonban a lovassal semminemű kapcsolatba nem hozza. Ez az emlék jellegének megfelelő szimbolikus ábrázolás volt. Ha azonban Leonardo gondolkozási irányát ismerjük, természetesnek fogjuk találni, hogy ezen fölfogásnál nem állapodhatott meg, hanem a két alakot psychologiai kapcsolatba hozta egymással és a szimbolikus jelenetből valóságos cselekményt teremtett. Kevéssel előbb a három királyok imádásának befejezetlenül hagyott festményén valósította meg először alapvelő új fölfogását, a történeti jelenet pszichológiai elmélyítését és egységesítését. A drámai harcoscsoporttá való átalakítás vázlatai között azonban aránylag későn, csak az ötlovas-lap (1. ábra) fejlődési fokán lép föl először, hogy azután a már említett krétarajzon (10. ábra) még magasabbra fokozódjék. Mindkét lovasalaknál a fölemelt jobbkar mozdulata majdnem ugyanaz ; a balkar az első válto1 Müntz 271 1. 2. jegyz. — Seidlitz I. 113b. 11. ábra. Leonardo kisplasztikái modelljei a Sforzaszoborlioz. Egykorú rézmetszet. British Museum. 12. ábra. Leonardo után : Harcos. Részlet egy Sforzaszobor-modellból. Milano, Trivulzio hg. gyűjteménye"