Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)
Meller Simon: Leonardo da Vinci lovasábrázolásai és a Szépművészeti Múzeum bronzlovasa
8. ábra. Leonardo : Tanulmány a Sforza szoborhoz. tak, ezen változtatások által a forma sokat nyert plaszticitásban, míg másrészről a ló mellső része mintegy a néző elé tárul és az új nézet kimerítő tökéletességet nyer. Egyúttal a kifejezés ereje is rendkívül fokozódik. Ha most a lovasalakot külön tárgyalás alá vesszük, azt az a körülmény is indokolttá teszi, hogy Leonardo a lovat és lovast mint külön elemeket kezelte és csak utólag iparkodott őket egységes képpé összefűzni. Rajzain is világosan látjuk, hogy először majdnem mindig a lovat rajzolta meg és csak azután rajzolta rá lovas alakjai egy-egy vázlatát, Mint már említettük, Leonardo kezdetben a Golleoni kengyelben álló alakjából indul ki (2. ábra). Az eredeti vöröskrétarajz, amenynyire kivehető, a lovast az említett állásban mutatja, leeresztett jobbjában a kormánypálcát majdnem függélyesen tartva, úgy hogy annak gombja körülbelül válláig ér fel. Mikor azután e vázlatot tollal átrajzolja a művész, a jobbkart fölemeli s majdnem vízszintes állásba hozza; a kormányból még mindig függélyesen áll, később azonban átlós helyzetbe kerül, úgy, hogy a kar vonalát hatásosan folytatja ; ami körülbelül a Gattamelata gesztusának felel meg. A további vázlatokon ez a motívum még erélyesebbé fejlődik és a kinyújtott kar a botot a ló feje fölött tartja ki előre (3., 4. és 6. ábra). A lovas ekkor már ülve, többé-kevésbbé behajtott lábszárral van ábrázolva. Az előremutatás energikus gesztusát — az első lovastípus e végleges alakját •— még az ötlovas-lap fokán is látjuk (1. ábra\ közben azonban Leonardo már megtalálta második lovastípusát is, melyet a hátrafelé mutató kar jellemez. A már említett ezüstvesszőrajzon (7. ábra) látjuk azt a pillanatot, melyben Leonardo az új gesztust megtalálja. A mezítelen lovas karját először előrenyújtotta; ekkor jut a művész hirtelen arra a gondolatra, hogy a kart hátrafelé rajzolja. Az új motívumot most átdolgozza és az összes lótípusokon végig próbálja (6., 8. és 9. ábra). Legrészletesebb formában az ötlovas-lap tollal átrajzolt vázlatán találkozunk ismét vele. 1 Egy kis tollvázlaton (5. ábra) ugyanez az alak tér vissza, csakhogy energikusabban behajtott lábszárral, ami a gesztus erélyét is fokozza. A lerogyott ellenségre ugrató hadvezér motívumából fejlődik a harmadik változat, a felemelt fegyverrel küzdő lovas típusa. Az ugró ló eredeti moti9. ábra. Leonardo : Tanulmány a Sforzo-szoborboz. Windsor. 1 Az eredeti krétarajz a lovast még előrenyújtott karral ábrázolta.
