Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

Meller Simon: Leonardo da Vinci lovasábrázolásai és a Szépművészeti Múzeum bronzlovasa

ötlovaslap (1. ábra) három lépő lova a nyakvonal ívének folytonos tökéletesedéséi mutatja, aszerint, amint a ló mindjobban szügyébe vágja a fejét, míg végre a tollal átrajzolt vázlaton eléri végleges alakját. Ennyire ívelt nyak valóságban nem fordul elő s Leonardo a szép vonal kedvéért feláldozza a valóhűségét. Az összes vonalak finoman mérlegelt harmóniája mutatja, bogy itt a természet tudatos stilizálásával állunk szemben, mely a quattrocento realizmusai már kinőtte. Elég, lia csak arra figyelmeztetünk, hogy a fej hajlása mint csendül újra a felemelt mellső láb behajlásában, s azután a korsó átlós vonalában. Az ötlovas-lap e tollal átrajzolt vázlatán a felemelt hátsó láb alatt egy teknősbékát, a mellső láb alatt az említett felbillenő korsót látjuk. A játszó toll néhány rugalmas vonással a korsóból ömlő vízsugarat is jelezte. Ezek a tárgyak elsősorban a súlyos bronztömeg támasztékául szolgálnak ; másrészt a felemelt lólábakat a talapzattal formailag is összekötik. A magasra emelt mellső láb mozdulatában a támaszték már (dőre is jelezve van, hisz a Marcus Aurelius lovának indokolatlanul lecsüngő lába csak akkor válik érthetővé, ha tudjuk, hogy eredetileg egy kuporgó alak hátán nyugodott,

1 Kérdés, hogy Leonardónak volt-e erről tudomása ; lehet, hogy csak művészi ösztöne, vagy a Hegisole példája vezették hasonló megoldásra. A korsó billenése a mozgás benyomását fokozza, míg a támasztékok különben a mozgás akadályaiként szoktak hatni. Az ugró ló típusára áttérve, mellyel az ötlövas-lápon kél változatban találkozunk, azt látjuk, hogy ennek a motívumnak szinten megvan a fejlődéstörténete. Legkorábbi stádiumát a négylovas-lapon (6. ábra) látjuk, még pedig a két egyidejű vázlaton, fent és lent jobbra. A ló szügyébe vágott fővel a földre rogyott ellenségre ugrik; feltűnő hátsó lábainak bizonytalan állása. A következő fokot egy szép ezüstvesszőrajz (7. ábra ) jelzi szabad, kissé oldaltforduló fejtartással. A rajz finom, párhuzamos vonalakkal van modellálva s így életteljesebbnek hat, mint a futólagos dispositio-vázlalok. A négylovas-lap harmadik vázlatán a fej erőteljesen oldalt lordul, amint azt a lépő ló típusánál is (2. ábra) láttuk. E vázlat valamivel későbbén keletkezhetett, mint ugyanezen 1 Helb'uj : Führer durch die öffentlichen Sammlungen klassischer Altertümer in Rom. 11. kiad. Leipzig 1899. I. köt. 257. 1. 5. ábra. Leonardo : Tanulmány a Sforzaszöborhoz. Windsor.