Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

Meller Simon: Leonardo da Vinci lovasábrázolásai és a Szépművészeti Múzeum bronzlovasa

Hogy a Marcus Aurelius lovasszobrát ismerte-e már ekkor eredetiben, nem tudjuk; másolatait rajzban vagy kis bronzban azonban mindenütt láthatta. Ellenben majdnem biztos, hogy a páviai Regisolét helyszínén is tanulmányozta ; Milánóból könnyen eljuthatott oda. A Codex Atlanticus egy lapján beszél is róla: di quelo di Pavia si loda piíi il movimento che nessun altra cosa. Az elpusztult Regisoleröl nincs kielégítő leírásunk vagy rajzunk; csupán annyit állapíthatunk meg róla, hogy átlós lépő mozdulata sokkal hevesebb volt, mint a Marcus Aurelius lováé s hogy az ugyanoly magasra emelt elülső láb támasztékául egy ágaskodó kutya szolgált. Leonardót főkép a mozdulat hevessége ragadta meg ; ez érezhető összes rajzain s ezt fejezi ki fönnebb idézett mondatában is: «a páviai (szobor) mozdulata dicséretreméltóbb minden más dolognál.« Hogy e jegyzetet a «di quello di Pavia» fordulattal kezdi, világosan mutatja, hogy itt egy lovasszobrokra vonatkozó hosszabb gondolatmenet folytatásával állunk szemben, hisz különben «del cavallo di Pavia))-val kellett volna kezdenie.

1 Talán éppen a Marcus Aurelius lovasszobráról szólott elébb; bizonynyal a Colleoniról s valószínűleg a Gattamelatáról is. A következő mondat : « L'imitatione delle cose antiche e piu laudabile chelle moderne» ez összefüggésben csak azt jelentheti hogy az antik lovak lépő mozdulata ajánlatosabb, mint a moderneké. így felfogva, e mondat nem áll többé ellentétben Leonardo ismert felfogásával, mely idegen müvek utánzását egyáltalán elveti. Ugyanezt a gondolatmenetet szövik tovább a következő mondatok: az antik lépőmozdulat: az ügetés (il trotto) a lovaknak a szabadság jellegét adja, míg a modern lovasszobrok (Gattamelata és Golleoni) nehéz egyoldalas lépése a hasznos, de nem szép igásló képzetét kelti fel. Csakugyan, Donatello aránylag nyugodt lova nem a nemes szépség, hanem az erő kifejezésével hat ; Verrocchiónál pedig, aki heves mozgást akart ábrázolni, a ló azt a benyomást kelti, mintha valami súlyos terhet húzna.

2 Végre az utolsó mondat: «dove manca la vivacité naturale, bisogna fame una accidentale» talán a másik típusra vonatkozik, ahol a ló a lerogyott ellenségre 1 Kzt mutatja az illető kézirati lap (Cod. Atl. 147b. recto) állapota is, melynek felső részéből mintegy 8 sornyi rész hiányzik. 2 V. ö. Wölfflin: Die klassische Kunst III. kiad. München 1904. 12 1. 3. ábra. Leonardo : Tanulmánya Sforza-szoborhoz. Windsor.