Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 7. 1931-1934 (Budapest, 1935)

Meller Simon: Szinyei Merse Pál élete és művei

r «Barmennyire szeretnék mostan otthon lenni, művészi célom károsítása mellett nem tehetem. Már négy hónapja, hogy komoly, nyugodt munkához nem jutottam, pár hónapot utazásaim raboltak el, hol roppant sok hasznosat láttam, tapasztaltam, csak nem dolgoztam. Ide visszajővén azon szándékkal, e két hónapot komolyan dolgozni, közbejött a kiállítás, mely annyira kihozott sodromból, hogy ismét csak nézni, bámulni, s tanulni, de képemen dolgozni nem voltam képes. Jelenleg azon stádiumban vagyok, hogy minden exaltation túlesve, képhez akarok fogni még melegibe, hol a benyomások még friss emlékezetemben vannak, hogy ezeket értékesíthessem. Otthon erről szó sem lehet, egészen eltekintve az isolatio káros következményeitől s az úgynevezett Künstleriches Zusammenleben roppant hasznától — akt modellek nélkül semmit sem csinálhatok s ezt csak itten kaphatom.»' «Tervem mostanra következő : ha jó ateliert kapok, mi nehéz, kilépek Pilotytól, vagy ha nem is, az mindegy, mindenesetre néhány képet festek s ha evvel magamnak elég pénzt szereztem, Parisba. Hazautazásom, bármennyire vonz szívem, csak félbeszakítana munkámban, s azon kedv, sőt szenvedély, mely mostan serkent, talán soha vissza nem térne ily mértékben.» (1869. IX. 7.) Két nappal e levél írása után sürgönyt kap, hogy szeptember 25-ére otthon kell lennie az újoncozásra. Kétségbeesik, de néhány nappal később egy második sürgöny megnyugtatja, hogy maradhat, mert be sem írták az újonclistába. Atyja ezúttal nem tudja megérteni fia álláspontját. Keserű mondatokban válaszol az előbbi levélre : «Utolso telegrammom, úgy hiszem, minden rövidsége dacára megnyugtatott aziránt, ami előtted a fődolog, t. i. hogy a Künstlerisches Zusammenlebent nem kell félbeszakítanod.» «Edes fiam, elérted 25-ik évedet, ideje hogy férfi légy — férfinak határozottnak s önállónak kell lenni, azért nem is akartam határozatodat megmásítani s akaratod ellenére ideutaztatni, intézkedj fiam, amint élted céljának elérésére legjobbnak látod, én művész nem vagyok s így általában a poétikus magaslatokra vergődni sohasem tudtam — de azt tudom, hogy ki az életben önálló s független lenni akar, annak mindenekelőtt oda kell törekedni, hogy magának anyagilag független állást szerezzen.» «Száz szónak is egy a vége, meríts lelkesedést bárhonnan, művésztársaid körében, a söröskancsók fenekéről, csak dolgozz, hogy eszközt szerezhess magadnak a továbbhaladásra. Világot látnod kell, München környéke még nem az egész világ, de utazáshoz pénz kell s neked több, mint más embernek, — de ha képed árát továbbra is előre elköltőd, soha sem fogsz a piszkos Isaron túl mehetni.» (1869. IX. 19.) Szinyei számára legfontosabb az volt, hogy Münchenben maradhatott. Közben itt újabb szenzációkat élhetett át. Courbet személyesen eljött Münchenbe, megismerkedett a művészekkel, eljárt a Lettenbauerbe is, ahol becsípett és kánkánt táncolt. Szinyei és Theodor Alt vitték itt a francia tolmács szerepét. Courbet az akadémiára is bejárt, ott festette a «Nue de Munich» c. képét ; az Ausstellungs-Gebäude-ben (a mai Staatsgalerie) levő régi mesterek kiállításán pompásan lemásolta Frans Halsnak ott kiállított aacheni képét, a Hille Bobbét. így Szinyeinek alkalma volt techEkkor a «Poganysag» c. képén dolgozott.