Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 7. 1931-1934 (Budapest, 1935)

Meller Simon: Szinyei Merse Pál élete és művei

egy félévig nyugodtan dolgozhassam, mit itten leginkább tehetek. Szükséges, hogy a sok új benyomást, melyet az utolsó félévben bevettem, mostan nyugalommal megemésszem, mert ha új utazással szaporítom, chaos lesz belőle, miből semmi hasznom, sőt károm volna. Mostan falura megyek vagy egy hétre stúdiumokat festeni s azután e hó végével hazajövök.» (1869. VIII. 9.) Atyja rögtön válaszol neki : «Orvendek, hogy belátod magad is az iskolák egyoldalúságát, ami különben nem is lehet ; de ha kilépsz Piloty iskolájából, be nem látom, miért kellessen éppen Münchenben felütni atelierdet, nyugodtabban sehol sem dolgozhatsz, mint itthon, ahol néha a szükséges szórakozásra is nyílik alkalom, és ahol sokkal olcsóbban lehet existálni — de minderrül majd szóval bővebben, csak siess idejönni, és pedig festő készületeiddel, hogy ne kellessen itten henyélned.» (1869. VIII. 16.) Szinyei megrémült a gondolattól, hogy állandóan Jernyén maradjon. Hisz eddig valahányszor hazament, mintha képzelete kiapadt volna ; festett egy-egy stúdiumot természet után, elkészített egy-egy családi portrét, de a teremtő vágynak az a tüze, mely Münchenben égette, a hangulat zsongása, mely itt újabb és újabb képideákat súgott fülébe — otthon teljesen hiányzott. Képvázlatainak hosszú sorát mind itt teremtette ; otthon egyetlen egyet sem festett. A müncheni polgári társaság teljes elzárkózása folytán, itt kora reggeltől késő estig mindig csak művészbarátaival volt együtt ; nem gondolkoztak egyébről, nem beszéltek másról, csak a művészetről ; naponta látták egymás munkáját, s a verseny, a kölcsönös kritika és bátorítás, a hetenkint változó Kunstverein kiállítások, most a hatalmas nemzetközi tárlat, máskor a képtárak, a festő kirándulások München csodaszép és változatos környékére oly intenzív, semmi külső hatástól nem zavart művészi életet eredményeztek, mely minden szikrát kicsalt fogékony fantáziájából. Otthon nem a jernyei ablakok elégtelen világítása, nem a festőszerek hiányos volta volt a fő baj ; ezek csak kifogások voltak; otthon nem voltak művészi izgalmai, képzelete ellanyhult s a vidéki úri élet mindennapos foglalatosságai kielégítették. Teljes világossággal látta, hogy művészi pályájának végeszakad, ha atyja óhaja szerint hazamegy. Augusztus elmúlt s még nem tudott határozni. Szeptember 9-én ír atyjának : «Nem képzelheted, mily küzdésbe került, hogy megtagadjam kívánságodat, de kimondom : mostan haza nem utazhatok. Választottam szívem sugallata és életcélom betöltése közt, mostan az utóbbi győzött . . .» !)* 23. Pogányság (1869)