Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 7. 1931-1934 (Budapest, 1935)

Fiocco Giuseppe: A Szépművészeti Múzeum Ghedi-i freskói

 SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM <;[]Eh[-| FRESKÓI űztek a veneziai területről, még idejében visszatérhetett volna, hogy megfesse a ghedii freskókat Brescia közelében, szóval számára tilos területen, holott csak öt-öt évre szóló útlevéllel volt szabad velencei területre lépnie ; s hogy még e közben hathatott volna Ferramolára : ez nekem nem látszik lehetségesnek. Másfelől lényeges rokonság nem köti freskóinkat a Borgondio della Corte-féle, részben Bresciában, részben Londonban levő sorozathoz, amely Paolo Brognoli szerint szignálva van, s amely legfontosabb részében, nevezetesen a Victoria and Albert Museumban levő, a Piazza della Loggián lejátszódó vitézi tornát ábrázoló darabban (9. ábra) minden ízében lombardnak látszik, bramanteszk építményeivel, Borgognone és Luini között álló típusaival. Nem említjük meg a nagyon is kétséges datálást (1512), amelyet Odorici és Fenaroli szántak a szegény Floriano Ferramola freskóciklusának, s amely Gambarának azon a híradásán alapul, hogy a festő Brescia ostroma idején a Palazzo Borgondio foglya volt ; míg Paglia és Rossi szerint saját házában volt bezárva. A venetói és a lombard mester közötti kapcsolat tehát egész külsőséges és számukra éppen csak annyit jelent, hogy Fogolino, mikor mint Montagna-követő, némi Pordenone-színezettel, a ghedi-i freskókat tervezte, nem feledkezett meg a lokális ízlés kívánalmairól a fal beosztásában és magukban az ábrázolásokban. De Ferramolával való kapcsolata nem jelent semmit az annyit vitatott képek stílusa szempontjából, amelyek hosszú vizsgálataink után, reméljük, végleges nyugvópontra fognak találni az általunk felvetett új név jegyében, amelyben összeegyeztethetjük Montagnát, akinek antonelleszk eredetű, büszke stílusa még előtérben áll Ghediben, Pordenoneval, aki sok tekintetben rokon Romaninóval. Es ez azt a vigasztaló tudatot jelenti számunkra, hogy mindenki hozzájárult a végleges megoldáshoz a maga tudásának tégláival, bizonyítékául mintegy annak, hogy a tudomány nem egyesek kiváltsága, hanem minden jóakaratú ember közös fáradozásának eredménye. GIUSEPPE Fiocco ( Fadova)