Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 7. 1931-1934 (Budapest, 1935)

Meller Simon: Szinyei Merse Pál élete és művei

SZINYEI MERSE PAL ELETE ÉS .MŰVEI 87 régen Amerikába vándorolt s így szinte minden fonál megszakadt, mely őt előző festői korszakához kapcsolta. Humplmayertől megkapta a 800 forintot, a már két éve felvett 200 frt előleg levonásával. Mire hátralékos házbéreit a műteremért és szobájáért kifizette, nem maradt többje 250 forintnál. Remélte, hogy ebből két hónapig meg fog élni. Atyját betegesen hagyta Jernyén. «Egészségére legjobb hatással leend az, írja neki anyja — ha félbenhagyott pályádon újra eredménnyel haladsz előre, mert igen szomorúan emlegeti mulasztásaidat s fél, hogy nehezen fogsz most a szokott kerékvágásba jönni, — igen várja már leveledet is.» (1872. VI. !).) Első napjait a rendezkedós, a rég nem látott barátok vették igénybe ; két hétbe telik, mire atyjának ír és jelenti megérkezését. Műterme nincs, de Gudelfmgen Gyula átengedte neki atelierjét. így ez a kérdés egyelőre meg volt oldva. A hosszú pihenés, mint a parlagon hagyott földet, csak termékenyebbé tette művészi képzeletét. Mihelyt festőkészleteit rendbehozta, dolgozni kezdett. Egyik első kísérlete nemcsak, hogy sikerült, hanem a «Hintázók»-é mellett legszebb képvázlat lett, amelyet valaha festett. Zöld pázsitos domblejtőn kiránduló társaság, két nő és négy férfi. Amint látjuk, ismét «modern» tárgy, még kevesebb novellisztikus tartalommal, mint az «Anya és gyermeke» vagy a «Szerelmes par», de ugyanannak a téma38. ábra. Színvázlat a Majálishoz (1872).