Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 7. 1931-1934 (Budapest, 1935)

Meller Simon: Szinyei Merse Pál élete és művei

50 ME 1.1,

KU SIMON Eddig mindig csak tanulmányokat és vázlatokat festett ; csak most, hogy az első kéjmez kezd, érzi igazán, hogy tornyosulnak eléje az áthághatatlannak látszó nehézségek. Kéthónapi meddő küzködés után, újév napján, elkeseredett levelet ír atyjának. «A magasztos utáni vágy» él benne, de vesztére, mert azt elérni, megvalósítani nem tudja ; mennyivel boldogabbak azok, akik a középszerrel meg tudnak elégedni ; tudja, hogy «igyekezete eredménytelenségének oka» csak önmagában van, s ez még jobban lesújtja ; néha azt hiszi, hogy pályáját abba kell hagynia. De bevallja, hogy «ezen lamentáló sorok leirasa» s bújának közlése keble nyomását máris könnyítette, s reméli, hogy végül mégis ki fog «e katzenjammerből vergodni». (1868. I. 4.) A küzdelem azonban még tovább tartott, sőt súlyosodott. Januárban nem írt haza, nem tudta magát levélre elszánni ; Piloty nem volt vele megelégedve, ami rendkívül leverte ; más természetű bajok is nyomták : fogai kínozták, majd újólag felgyűlt adósságai zaklatták. Megpróbált pénzt szerezni ; «könyvarusok számára vásári kontár munkakat» készített, melyek kártékony hatással voltak művészi fejlődésére, elvonták nagy munkájától, s melyeknek anyagi eredménye oly csekély volt, hogy gondjain nem könnyített. Februárban végre kénytelen volt atyjához fordulni és adósságai fedezésére 180 forintot kérni. (1868. II. 15.) A Faun festését február második felében, mikor anyagi gondjaitól megszabadult, újult hévvel folytatta. «Mostan pedig már erősen munkában van képem, — írja atyjának február végén — mellyel mint első művemmel fel akarok lépni. Nagyon szorgalmasan és központosított érdekkel dolgozom rajta, már egészen alá van festve, hamarább megy s könnyebben, mint gondoltam s a tanár is eddig meg van elégedve s a napokban rendelek arany rámát s hiszem, hogy májusban készen leszek vele, s ha jól sikerül, szeretném itten is kiállítani s aztán Pesten. De mindenekelőtt szeretném, hogy Te látnád.)) Március vége felé már jelzi, hogy Münchenben a Kunstvereinban fogja a képet először kiállítani s atyja óhajára azután Pestre fogja kiállításra küldeni. Április 28 vagy 29-én írja atyjának : «Valahara belejöttem az úgynevezett Fahrwasser-be, s kénytelen vagyok magamat dicsérni, mert nagyon szorgalmas voltam, képem halad is előre, tegnap kaptam meg a rámát s néhány hét múlva készen leszek vele. Tanárom meg van elégedve s ezért jogosan remélhetem, hogy jó kép lesz belőle, kollégáim is azon véleményben vannak és lehetségesnek tartják, hogy itten könnyen eladhatom vagy 500 forintért. Pestre nagyon jó volna elküldeni, hogy ott megismertetném magamat, de ottan az eladásra nem számíthatok. Mostan az a bökkenő, hogy tegyem azt, hogy ti láthassátok, mert csak itten van lehetség az eladásra s ha itten eladom . . . Különben még korán van előre a medve bőrére inni nem ér semmit. Majd ha készen lesz a kép, akkor beszélünk róla. Mostan csak úgy okoskodom róla, mert szeretném eladni is és nektek is megmutatni, majd a körülmények megmutatják, hogy lehet ezt összeegyeztetni.» E levél után megint vagy hat hétig nem írt haza ; a küzködések megújultak. Június közepe felé végre ismét megszólal: «Ha emlékszel, — írja atyjának — azon reményt fejeztem ki, hogy képemmel májusban készen leszek, sőt már az eladásról is szóltunk, de a szép május hó elmúlt, mint a többi és az én képem még mindig nem kész. Mikor ezen reményt kifejeztem, még nem tudtam, mily nehézségekkel kell megküzdeni, hogy egy képet késznek nyilatkoztasson az ember. Nagy változtatásokat tettem