Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 7. 1931-1934 (Budapest, 1935)

Meller Simon: Szinyei Merse Pál élete és művei

lem, hogy a tanár is meg lesz vele elégedve és felvesz végkép iskolájába. No-no, csak lassan, még elbizakodol öcsém! Nem én soha! Nagyon tudom, mily sok hiányzik még nekem, de igazán roppantul örülök, hogy végtére valamit összehoztam. Most nagy kedvvel és szorgalommal dolgozom s rózsaszínben látom az egész világot. Juhé!» (1867. IX. 10—12.) E bajor kurjantással tán eleget vélt tenni atyja kívánságának, ki egyre unszolja, hogy ne hideg és ki cirkalmazott leveleket írjon, hanem egyszerű természetességgel közölje vele élményeit. Atyjának kifogása van új kompozíciója ellen történelmi hűség szempontjából ; «a francia forradalomban lámpásokra akasztottak ugyan egyes embereket, de bitófának nyomát még sehol sem olvastam ; ottan a halálraítéltek mind nyaktilóval (guillotine) végeztettek ki.» (18(57. IX. 19.) Atyja ellenvetése oly mélyen bevésődött emlékezetébe, hogy mikor e vázlat 40 évvel később publikálásra került, tárgyát a guillotine-ra való hurcolásnak interpretálta.

1 Vázlatával,

2 mely a fehér, szürke ós fekete finom harmóniájával s a kompozíció eredeti felépítésével hat, már szeptember első felében készen volt (5. ábra), s mikor a mester nyaralásából hazatért, október első felében végleg felvette őt iskolájába, nem felejtvén el azonban figyelmeztetni, hogy még sok tanulmányra van szüksége. Ö maga is tudta ezt jól, de azért boldogsága teljes volt. «Végtére — írja atyjának — amire oly soká várakoztam, megtörtént, t. i. Piloty felvett iskolájába. Ezen külső forma megtörtént, de mostan minden erőmet össze kell szedni, hogy várakozásának megfeleljek. Nagy feladat nyílik mostan meg előttem, de alkalom is, nagyon sokat tanulni és az eddig tanultat értékesíteni. Szerencsét kívánok magamnak új pályámhoz, mert ha tulajdonképpen nézzük, csak mostan lettem festővé s az maradok míg egy csepp vér folyik ereimben. S ha öntudatom nem csal, küzdésem nem lesz sikertelen. — Az akasztófa históriát alkalmasint nem fogom kivinni, de még bizonytalan, több tárgyat próbálgatok mostan, s majd amellyel tanárom leginkább lesz megelégedve, azt viszem ki. Gyermekes örömöt mutatok úgye, ezen esemény miatt, de kérlek bocsájtsátok meg ezt, — látom előre, keserves sorokat is fogtok tőlem olvasni.» (1867. okt. — kelet nélkül). A rekonvalescens Zsigának is megírja a nagy újságot. (Vártam, — feleli neki, sajnos, elveszett levelére Zsiga öccse — s íme! megjön utolsé) leveled, hol értesítesz a nap fölkeltéről s annak gyönyörű rózsaszín játékáról. Szinte csábító, magamnak is kedvem kerekedett fölcsapni Pilotystanak.» (1867. X. 18.) Űj vázlatokat, (köztük tán az Ophéliát is),

:t kezd és egy kedvére való tárgyat talált. Erdei kis tó magas partján fa tövében ül a faun és teljes buzgalommal fújja pánsípját, melynek hangjaira az erdőből egy nimfa bukkan elő. A kis vázlat

4 mindenkinek tetszik s biztatják, hogy képet fessen belőle. Hozzá is fog, de közben egyet-mást változtat az eredeti elrendezésen, s még két, komoly gonddal részletezett vázlatot s számos ceruzarajz részlettanulmányt (13. ábra) készít. 1 Lázár Béla: A modern művészet kezdetei. Művészet, 1908. 292. és 294. 1. és u. o. 1909. 127. 1. 1. jegyzet. Ugyancsak atyja kritikájának hatása alatt írja be 1807 őszén jegyzőkönyvébe : « Akasztófát még egyszer megkísérteni, laternenpfahl, Strasse von Paris.» VIII. sz. vázlatkönyv, Szépműv. Múzeum gyűjt. - Wolfner Gyula gyűjteményében Budapesten. 3 Dr. Glücksthal Samu gyűjteménye, Budapest. * Szépművészeti Múzeum, Budapest.