Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 7. 1931-1934 (Budapest, 1935)

Meller Simon: Szinyei Merse Pál élete és művei

hűvös szobában alszol, mintsem fűtőszerekre sokat költenél, azt igen helyeslem, ez csak egészségednek előnyére válik.» (1864. XII. 8.) Szinyei újra hozzálátott az antik gipszek után való rajzoláshoz, de nehezen jut előbbre s csakhamar kedvét veszti. A karácsonyi szünidőt arra használja fel, hogy fejből tájképkompozíciókat csinál ; ez sokkal könnyebben megy, mint az aprólékos, pontos alakrajzolás ; azt hiszi, hogy tehetsége őt a tájképfestésre utalja s ilyen értelemben írt apjának. A kérdés — tájkép vagy figurális kompozíció? — apa és fiú között, mint már egy évvel ezelőtt, újra felmerült. «A festészet nemének választására nézve, — feleli neki atyja — én neked se utasítást, se tanácsot adni nem tudok ; ez egészen tőled függ, kövesd hajlamodat, én választásodba belenyugszom, habár e feletti sajnálatomat el nem titkolhatom ; nemcsak azért, mivel én a történelmi festészetet, s általában az alakok ábrázolását a művészet lépcsőzetén magasabb fokon állónak vélem, s én Pali fiamat, apai hiúságomnál fogva, minél magasabban látni óhajtom, — de sajnálom ezt leginkább a miatt, mivel az eddigi tapasztalásból ítélve az alakok s különösen az arcok rajzára több tehetséget találtam tebenned, mint a tájképekre. Egyébiránt a választásban egyedül magad határozhatsz ; hanem mégis ki kell mondanom benső aggodalmamat : — gondold és fontold meg jól fiam, •— vájjon nem úntad-e már meg az alakok tanulmányozását és nem ingatta-e meg türelmedet az e szakban tapasztalt sok nehézség, s vájjon nem onnan ered-e a tájfestés eránti vélt előszereteted, mivel azon téren kevesebb felakadást s gyorsabb előmenetelt remélsz ?» (1865. I. 10.) «Mit Freuden las ich Dein letztes Schreiben — válaszol Pali németül, mert atyja egyre figyelmezteti, hogy a Laci bácsi kedvéért német leveleket is írjon — und danke dir sehr für die väterliche Fürsorge, die dich stets mein Wohl zu befördern antreibt, und dich oft mit Ängstlichkeit über mein künstlerisches Leben und Treiben erfüllt. Ich erkenne die Wahrheit deiner Worte bezüglich der Historien- und Landschaftsmalerei, und bekenne auch den höheren Rang der ersteren. — Aber andererseits ist mein Streben immer dahin gerichtet, mich selbst zu prüfen und zu beurtheilen, und meiner Meinung nach habe ich viel mehr Sinn für Landschaften als für Historienmalerei, und da das der Fall ist, glaube ich, wäre eben ein verfehltes Leben, wenn ich die Historienmalerei forciren würde und entweder den grossen Schwierigkeiten erläge, oder im besten Falle es zu einer Mittelmässigkeit bringen würde. — Während ich in der Landschaftsmalerei etwas höheres zu erreichen hoffe. — In dieser Meinung bestärkte mich ein sich jüngst ereigneter Vorfall : Nähmlieh ich versuchte wärend den Weihnachten-ferien Landschafts compositionen zu machen, brachte auch neulich eine kleine Farben-skitze fertig, und ging damit zu Professor Piloty, um seine Kritick zu hören. Er fand im ganzen die composition nicht für schlecht, nur meinte er ich sollte Landschafts-Studien und Skitzen fleissig nach der Natur machen und wenn es möglich wäre in Gesellschaft eines tüchtigen Malers in das Gebirge hinaus gehen. Demnach bin ich auch gesonnen diesen Sommer anfangen die genannten Studien zu machen und da ist es möglich, dass ich auf die Nachhausreise auch verzichten müssen werde, da die meisten Maler in der Zeit ihre Exkursionen machen. Da mich also selbst Piloty ermuthigte auf dem eingeschlagenen Wege zu schreiten, bin ich auch gesonnen die Landschaften ernstlich betreiben anzufangen. Und ich