Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 7. 1931-1934 (Budapest, 1935)

Meller Simon: Szinyei Merse Pál élete és művei

pán másolatokat, az a meggyőződés érlelődött meg, hogy tehetsége őt a tájfestésre utalja. Hogy ez a hite Mezey Lajos véleményén alapult-e, nem tudjuk ; bizonyos azonban, hogy e gondolat mély gyökeret vert a fiú lelkében. A másik kérdés, mely az apát és a fiút egyaránt foglalkoztatta, gyakorlatibb jelentőségű : Nagyvárad után hol folytassa Pali festészeti tanulmányait? Atyja 1863. január 9-én írja neki, hogy iskolai tanulmányai mellett «a lehető legtöbb időt 3. Ceruzavázlat Attila halálá-hoz (1866) és szorgalmat» a festésre fordítsa, «hogy elegendő előkészülettel s kiképzéssel bírjál arra, hogy valamely jeles intézetben sikerrel és eredménnyel működhess*. Mezey Münchent sokkal inkább ajánlotta, mint Düsseldorfot. «Mi fog veled jövő évre történni, — írja neki 1863. április 2-án atyja — az iránt nem vagyok még tisztában magammal. Hagyjalak-e még néhány holdig Váradon, vagy máshova küldjelek, még nem tudom elhatározni, de azt mindenesetre kívánom, hogy az oskolai év végével haza jöjj pár hónapra, s leginkább örvendenék, ha Lajos bácsi, amint te őt nevezed, fel akarna téged kísérni, s pár hetet házamnál, családi körömben tölteni.* Szépművészeti Múzeum Évkönyvei. VII. 3