Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 7. 1931-1934 (Budapest, 1935)
A Szépművészeti Múzeum 1931-1934-ben
A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM 1931 — 1934-BEN A) A gyűjtemények gyarapodááa Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum és fiókintézetei: az l'j Magyar Képtár, a Magyar Történelmi Képcsarnok és a Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeum gyűjteményei az alatt a négy év alatt, amelyről számot adunk, bár a múzeumok pénzügyi helyzete nem javult, kiváló értékekkel gyarapodtak. A legjelentősebb értékekkel az osztrák kormánnyal 1932-ben kötött velencei egyezmény gyarapította gyűjteményeinket, mely lezárta a bécsi egykori udvari gyűjteményekre nézve hosszú ideig folytatott tárgyalásainkat. Néhány elsőrangú fontosságú darab jutott az egyezmény következményeképpen múzeumunknak ; így — hogy csak a legnevezetesebbeket említsük — Mátyás király és Beatrix királyné nemzeti klenodiumszámba menő domborművei, Mending két kis oltárszárnya, Tintoretto festménye stb. Több igazán fontos darab megszerzésében, mint az elmúlt években, úgy e négy évben is, részint múzeumunknak egyes kiváló barátai, részint a Művészeti Múzeumok Barátainak Egyesülete támogatott. Nagy köszönettel tartozunk Weiss Fülöp felsőházi tag úrnak, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnökének azért, hogy megszerezte Szinyei Merse Pál «Szerelmesek» című igen fontos, a művész fejlődésében nevezetes állomást jelző festményét, mely eddig Amerikában lappangott. Hasonlóan mély köszönettel tartozunk Balló Ede festőművész-tanár úrnak, aki művészeti célokra szolgáló alapítványából az értékes magyar alkotások egész sorával gyarapította múzeumunkat s azonfelül tanulmányi szempontból igen nevezetes, mintegy 100 darabot tartalmazó másolatgyüjteniényét is, melyen egész életén át nagy odaadással dolgozott, a múzeumnak ajándékozta és az ennek elhelyezésére szolgáló helyiségek átalakításának és berendezésének költségeit is viselte. A Művészeti Múzeumok Barátainak Egyesülete ezen évek alatt is folytatta eléggé nem méltányolható munkáját és múzeumunkat több, magyar szempontból fontos mű örök letétül adásával támogatta, melyek közül különösen ki kell emelnünk Szinyei Merse Pálnak a művész nejét ábrázoló gyönyörű festményét (1880) és Mányoki Ádámnak nagy nemzeti fontosságú önarcképét. Hálára vagyunk kötelezve a Magyar Nemzeti Banknak, valamint a M. Kir. Postatakarékpénztárnak, melyek több becses alkotás megszerzésénél nyújtottak segítőkezet. Egyébként a részletek a következők : a) Képtári osztály A régi képtár 1931-ben öt darabbal gyarapodott. Ezek közül csupán egy szereztetett vétel útján : Palma Vecchionak (Jacopo d'Antonio Negretti, 1480—1528) a «Madonnat a gyermekkel, keresztelő szt. Jánossal és egy szt. püspökkel* ábrázoló műve (9. ábra), mely gróf Andrássy Gyula gyűjteményének árverésén a M. Kir. Postatakarékpénztár támogatásával vétetett meg. A Művészeti Múzeumok Barátainak Egyesülete ez évben is több hézagpótló jelentőségű és magyar vonatkozásánál fogva is becses kép megszerzését tette lehetővé. Ezek : egy felső magyarországi festőnek a XV. század első feléből való «Jézus születese» c. festménye (egy szárnyasoltár része 5. ábra), Dorffmeister Istvánnak (1729 ?—1797), az osztrák származású, de Sopronban letelepedett művésznek a soproni Szentlólek-templom főoltárképéhez készült olajvázlata: «A Szentlélek eljövetele* (a művész a templom díszítésén 1782-ben dolgozott ; az oltárkép másik színvázlatát a soproni Múzeum őrzi) ; Stock János Márton Nagyszebenben 1742-ben született és Pozsonyban 1800-ban meghalt festőnek «Női képmasa» ; végül a Magyarországon so-
