Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 7. 1931-1934 (Budapest, 1935)

A Szépművészeti Múzeum 1931-1934-ben

A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM 1931 — 1934-BEN A) A gyűjtemények gyarapodááa Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum és fiókintézetei: az l'j Magyar Képtár, a Magyar Történelmi Képcsarnok és a Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeum gyűjte­ményei az alatt a négy év alatt, amelyről számot adunk, bár a múzeumok pénzügyi helyzete nem javult, kiváló értékekkel gyara­podtak. A legjelentősebb értékekkel az osztrák kor­mánnyal 1932-ben kötött velencei egyezmény gyarapította gyűjteményeinket, mely lezárta a bécsi egykori udvari gyűjteményekre nézve hosszú ideig folytatott tárgyalásainkat. Néhány elsőrangú fontosságú darab jutott az egyez­mény következményeképpen múzeumunknak ; így — hogy csak a legnevezetesebbeket em­lítsük — Mátyás király és Beatrix királyné nemzeti klenodiumszámba menő dombor­művei, Mending két kis oltárszárnya, Tinto­retto festménye stb. Több igazán fontos darab megszerzésében, mint az elmúlt években, úgy e négy évben is, részint múzeumunknak egyes kiváló barátai, részint a Művészeti Múzeumok Barátainak Egyesülete támogatott. Nagy köszönettel tar­tozunk Weiss Fülöp felsőházi tag úrnak, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnökének azért, hogy megszerezte Szinyei Merse Pál «Szerelmesek» című igen fontos, a művész fej­lődésében nevezetes állomást jelző festményét, mely eddig Amerikában lappangott. Hasonlóan mély köszönettel tartozunk Balló Ede festő­művész-tanár úrnak, aki művészeti célokra szolgáló alapítványából az értékes magyar al­kotások egész sorával gyarapította múzeumun­kat s azonfelül tanulmányi szempontból igen nevezetes, mintegy 100 darabot tartalmazó másolatgyüjteniényét is, melyen egész életén át nagy odaadással dolgozott, a múzeumnak ajándékozta és az ennek elhelyezésére szolgáló helyiségek átalakításának és berendezésének költségeit is viselte. A Művészeti Múzeumok Barátainak Egyesülete ezen évek alatt is foly­tatta eléggé nem méltányolható munkáját és múzeumunkat több, magyar szempontból fon­tos mű örök letétül adásával támogatta, me­lyek közül különösen ki kell emelnünk Szinyei Merse Pálnak a művész nejét ábrázoló gyö­nyörű festményét (1880) és Mányoki Ádámnak nagy nemzeti fontosságú önarcképét. Hálára vagyunk kötelezve a Magyar Nemzeti Bank­nak, valamint a M. Kir. Postatakarékpénztár­nak, melyek több becses alkotás megszerzésé­nél nyújtottak segítőkezet. Egyébként a részletek a következők : a) Képtári osztály A régi képtár 1931-ben öt darabbal gya­rapodott. Ezek közül csupán egy szereztetett vétel útján : Palma Vecchionak (Jacopo d'An­tonio Negretti, 1480—1528) a «Madonnat a gyermekkel, keresztelő szt. Jánossal és egy szt. püspökkel* ábrázoló műve (9. ábra), mely gróf Andrássy Gyula gyűjteményének árverésén a M. Kir. Postatakarékpénztár tá­mogatásával vétetett meg. A Művészeti Mú­zeumok Barátainak Egyesülete ez évben is több hézagpótló jelentőségű és magyar vonat­kozásánál fogva is becses kép megszerzését tette lehetővé. Ezek : egy felső magyarországi festőnek a XV. század első feléből való «Jézus születese» c. festménye (egy szárnyasoltár része 5. ábra), Dorffmeister Istvánnak (1729 ?—1797), az osztrák származású, de Sopronban letelepe­dett művésznek a soproni Szentlólek-templom főoltárképéhez készült olajvázlata: «A Szent­lélek eljövetele* (a művész a templom díszí­tésén 1782-ben dolgozott ; az oltárkép másik színvázlatát a soproni Múzeum őrzi) ; Stock János Márton Nagyszebenben 1742-ben szüle­tett és Pozsonyban 1800-ban meghalt festőnek «Női képmasa» ; végül a Magyarországon so-

Next

/
Thumbnails
Contents