Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 7. 1931-1934 (Budapest, 1935)

Hoffmann Edith: Iparművészeti és egyéb rajzok a Szépművészeti Múzeumban

alább részben az öregebbik rajzai után készültek a sokszorosítások. Az ebben a kérdésben uralkodó bizonytalanságot csak az oldhatná meg, ha nagyobb számban kerülnének elő olyan rajzok, melyek után a metszetek készültek. Mert ha a metszet egyformásító modorán átszűrve nehéz is a két művész munkáját egymástól különválasztani, a metszetekhez szolgáló eredeti rajzok nagyobb tömegben való felbukkanása mindenesetre megkönnyítené a különválasztást. Ki kellene derülni, hogy egy kéz munkája-e valamennyi, vagy kettőnek a művei egyesíttettek-e közös néven közös kiadványokká. Ilyen rajz az, melyet most bemutatunk. A rajz egy négy darabból álló sorozat negyedik lapjához készült (29. ábra), melynek első darabja így van jelezve : Guillelmo van Nieuwlandt fecit et excudit Antwerpiae. (A másik három a «L'arco di Settimio Severo», «Torre di Conte» és «Il tempio di Venere» címet viseli.) Ebből a részletes név jelzésből annyit megtudunk, hogy a rézkarc-sorozat Antwerpenben jelent meg, tehát a fiatalabbik művész munkája, de még mindig nem bizonyos, hogy az előkészítő rajz is sajátkezű munkája-e? Ha csak azt nem vesszük számba, hogy «fecit» rendszerint az invenciót is magában foglalja, mert ellenkező esetben a «sculpsit» szó használatos. De persze, mivel a művészeknek azonos nevük van, a «fecit» alatt ketten is megbújhatnak s ez megint nem döntő érv. A rajzon számtalan olyan apró részlet látható, amely a rézkarcon értelmét vesztette. Ennek is megint két magyarázata lehet : vagy az öregebbik művésztől való a rajz, melyet a fiatal nem jé)l értett meg, vagy a fiatalabb művész, mikor a rézkarc készítéséhez fogott, már nem tudta oly pontosan visszaidézni római emlékeit és az apró részleteket csak elnagyolva adta vissza. Egyik eset éppen olyan lehetséges, mint a másik, s ezért még mindig nyitva marad az a kérdés, hogy rajzunkat melyik Willem van Nieulandt készítette. Befejezésül még Cornells Poelenbiirgh (1586—1667) egy nagyon szép és jellemző tájkép-rajzát mutatjuk be, mely a Múzeumban az Esterházy-féle leltár nyomán Pynaker műveként volt beosztva (30. ábra). Ha azonban összevetjük Cornelis Poelenburghnak Drezdában levő lapjaival,

1 újabb meghatározásunkat kell a helyesnek tartanunk. Dr. HOFFMANN EDITH 1 K. Woermann: Handzeichnungen alter Meister im königlichen Kupferstichkabinett zu Dresden. München, 18Ü8. VII. 7. t.