Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 7. 1931-1934 (Budapest, 1935)
Hoffmann Edith: Iparművészeti és egyéb rajzok a Szépművészeti Múzeumban
loi I>r. HOFFMANN EDITH ismertettem. 1 Az ábrázolás Szent István vértanú életéből van véve és azt a jelenetet adja elő, mikor a felháborodott írástudók a népet a szent ellen ingerelve, őt a tanács elé hurcolják. A művész Szent István életét egy terjedelmes kárpitsorozatban akarta megörökíteni, mely a párisi Saint Etienne du Mont-templom számára volt tervezve. A rajzok elkészültek, de a kárpitok közül csak néhány került kivitelre s azok is elpusztultak már. Az eredeti rajzok azonban megvannak a Louvre-ban 2 s ezek fogalmat adnak az egész munkáról. Régebben azt hittem, hogy rajzunk egy korábbi vázlat a Louvre megfelelő tervezetéhez, de újabban dr. Gombosi György úr segítségével sikerült kideríteni, hogy a Múzeum rajza nem a kárpitsorozathoz készült, hanem hogy Laurent de La Hire ugyanezen templom szószékének fadomborműveihez is készített rajzokat. A szószéket 1651 körül Claude Lestocard arrasi művész faragta. (19. és 20. ábra.) A XVII. század második felének Németországban meglehetősen érdektelen idejéből csak néhány rajzot szeretnék bemutatni, melyekre nézve különösebb mondanivalóm van. Elsősorban két, nyilvánvalóan ugyanegy kéztől származó tájképet (21. és 22. ábra), melyek az Esterházy-gyüjteményben Jean François Millet neve alatt voltak beosztva. A Múzeumban utóbb szétválasztották őket, mind a kettőt a németalföldi rajzok közé sorozva be. Az egyiket Meyering, a másikat Swanevelt művei közé. A helyes meghatározás gyakran értékleszállítást hoz magával és a nagyobb neveknek kisebbekkel való felcserélését. Nyereséget csak annyiban jelent, hogy a gyűjtemény egy ritkább és kevésbbé ismert művész munkájával gazdagodik s közzététele mások számára lehetővé teszi a művész további munkáinak felismerését. Ez esetben is Meyering és Swanevelt többet jelentő nevei helyett a két rajznál csak egy művész nevét hozhatjuk javaslatba, mégpedig Felix Meyerét (1653—1713), ki a maga korának nagyrabecsült svájci tájképfestője volt. Meyer a klasszikus irány híve volt s heroikus tájképeket festett Poussin modorában. Ilyenek Múzeumunk rajzai is, melyek meglehetősen temperamentumnélküli előadásban sorakoztatják fel mindazt a járulékot, mely egy heroikus tájképhez hozzátartozik, a nélkül, hogy Meyer valamit is hozzá tudna tenni mesterének és barátjának, Ermelsnek vagy Béniméinek mondanivalójához. Meyer számtalan festményen kívül rézkarcok készítésével is foglalkozott. Ezek egyikének, a «Tajkép sziklákkal és két ülő férfival» címűnek kompozíciója oly közel áll 22. ábránkhoz, hogy — ha az nem is mondható mintalapnak a rézkarchoz — mindenesetre tanulmány lehetett ehhez a munkához (23. ábra). Az összevetés megkönnyítése céljából tükörképesen adjuk a rézkarcot, amit annál is inkább tehetünk, mert a rézkarchoz készült mintalapnak rajzunkkal úgyis egyirányúnak kellett lennie. Ugyancsak a század utolsó negyedéből való az osztrák Martin Altomonte-nek (1657—1745) egy rajza, mely már tárgyánál fogva is számot tarthat az érdeklődésre 1 Hoffmann E. XVII. századi francia rajzok a Szépművészeti Múzeumban. Magyar Művészet, 1926. 288—291. 1. 2 J. Guiffrey és P. Marcel. Inventaire général des dessins du Musée du Louvre et du Musée de Versailles. Paris. 1912. 5573—5590. szám.
