Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 7. 1931-1934 (Budapest, 1935)

Meller Simon: Szinyei Merse Pál élete és művei

ezért én is igen üdvösnek tartanám, ha jövőre is nála tanulhatnék. Ó igen tiszteltet s nagyon örült, hogy fáradsága elismerésre és hálára talalt». (1862. VII. 4.) 1 Az iskolaév befejeztével július végén, atyja valószínűleg maga utazik fiáért Nagyváradra, ahol Mezey Lajossal személyesen megismerkedik, aki «különös vonzódást)) ébreszt benne. Pali a nyári vakációt sem tölti tétlenül ; három képet fest, illetve másol odahaza Jernyén : a «Cigany család»-ot, egy csendéletet borospalackkal, kenyérrel stb., természet után, s egy harmadik képet, melynek tárgyát nem ismerjük. Atyja örömmel szemléli fia szorgalmát és ügyességét, és nem gördít akadályt a művészi pályaválasztás elé. Kilátásba helyezi, hogy a nyolcadik osztály elvégzése után a müncheni vagy a düsseldorfi akadémián fogja továbbképeztetni. A vakáció végén ír Mezey Lajosnak : «Nem ismételhetem eléggé, mennyi hálával tartozom Kegyednek azon sok örömért s élvezetért, melyet Palim nekem szerez, s kérem, kegyeskedjék őtet ez évben is a megkezdett pályán ugyanazon szíves és atyáskodó indulattal előbbre vezérelni.» (1862. IX. 24.) Midőn Pali 1862. október elején Nagy váradra visszatér, már kettős célja van otttartózkodásának : az egyik, hogy a gimnázium nyolcadik osztályát elvégezze és az érettségit letegye ; a másik, hogy Mezeynél önválasztotta életpályájára, a festészetre a szükséges előkészítést megkapja. Neki természetesen ez utóbbi a kedvesebb, s az előbbit csak kényszerből vállalja ; egy (elveszett) levelében azt írta haza, hogyha tisztára a festésnek szentelhetné magát, többet haladhatna, s az iskolai tanulmányokra fordított időt veszettnek hiszi. Otthon a család teljesen beleélte magát abba a gondolatba, hogy Pali festőművész lesz. Laci, aki a nyolcadik osztályt már nem Nagyváradon, hanem Rozsnyón, a ferencrendieknél tanulja, azt kérdezi : «Mennyit haladtál a festésben?» (1862. XII. 7.) És pár hónappal később: «Palikam, küldhetnél nekem egy kisebb képet, ha volna készen, nagyon szeretném már látni, hogy mennyire vitted művészetedet ?», hozzátéve gimnazista humorral : «Ki tetted-e már a Sildet mint Anstreicher und Lakirer?» (1863. VI. 3.) Zsiga öccse is kéri : ((Tudósíts engemet, hogy megy dolgod Mezeyéknél és minő gigászi lépéseket tettél a festészetben?* (1862. XII.) Ninon lányos negédességgel írja : «Valami szép Madonnát már igen várunk művész uramtól.» Atyja azonban, noha fia szándékát és tehetségét komolyan veszi, feltétlenül ragaszkodik a gimnázium elvégzéséhez. «Mulhatatlanul szükséges, hogy ezen évet még bevégezd, s a maturitást letedd ; gondold meg fiam jól, mert ha meg nem állód, kénytelen leszek téged is elvinni Váradról s másutt repetáltatni a nyolcadik évet, miáltal a festést el kellene hanyagolnod, amit magam is sajnálni fognék, ne kényszeríts tehát erre.» (1862. XII. 10.) Az előrelátó apa abból indul ki, hogy ha fia később bármi okból kedvét vesztené a festéstől, s más életpályát akarna választani, nagy szüksége lehet az érettségire. A Stark-féle kosztházzal a mult évben nem igen voltak megelégedve, Palit ezidén nem ott, hanem Mezey Lajos ajánlására, ennek testvérbátyjánál, a szomszédságában lakó Mezey Mihály ügyvédnél helyezik el. A széplányos házban Pali csakhamar otthon érzi magát. Házigazdája nagyon megszereti őt. «Várva-várt becses levelét örömmel olvastam, — írja néhány hónap múlva az öreg Szinyeinek — mert legalább az 1 A levél eredetije dr. Latkóczy Imre letété a Szépm. Múzeumban.