Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 7. 1931-1934 (Budapest, 1935)

Meller Simon: Szinyei Merse Pál élete és művei

kozást keltett. Szinyei az egész «transzportot» elküldi Pestre s ott április havában kiállítja. A pesti kritikák elsőrendű tehetségét elismerik, de a Majális utáni képekben hanyatlást látnak. Keleti Gusztáv a «Pacsirta» (nem a Majális) bírálatában használja a «delirium colorans» kifejezést s kifejti, hogy ha Szinyei lemond az élénk saft-grün és kobalt-kék mértéktelen pazarlásáról, bizonyára a hazai közönség kedvencévé fog válni.

1 Szinyei a kritikákkal, melyekben elismerés gánccsal vegyült, nem volt megelégedve. Különösen bántotta, hogy legújabb művét, a «Pacsirtá»-t támadták. Ö akkor 59. A pacsirta (1883) még aktiv festő volt, akit múltja kevésbbé érdekelt, mint jelenje. A «Pacsirta» próbaköve volt annak, hogy hova fejlődött s van-e még jövője? A kritika elismerte múltját, de jövőjére halk nem-mel válaszolt. A közönség közömbös maradt, eladásról sem itt, sem Bécsben nem lehetett szó. Képeit becsomagoltatta és hazaküldette. Ö maga is elhagyta bécsi lakását s visszaköltözött Jernyére, a «delirium colorans» sértő nyilával szívében. 1 Pester Lloyd 1883. ápr. 27. V. ö. Lázár Béla: Keleti Szinyei kritikája. Műbarát 1923. 1—2. sz. ; Rabinovszky Marius: Keleti Gusztáv, a műkritikus. Ars Una I. (1924) 197. 1.