Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 7. 1931-1934 (Budapest, 1935)

Meller Simon: Szinyei Merse Pál élete és művei

többé boldog. Mert semmi sem bosszulja meg magát annyira, mint a művészi munka elhanyagolása, ha igazán tehetséges az ember. Szerezzen vagy örököljön bár milliókat, foglalkozzék bármivel, ismét és ismét el fogja majd szívét a keserűség, valahányszor tespedésének tudatára ébred. Még nem akadt utamba ember, aki Pali kiváló tehetsé­géről nem a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott volna. Olyan emberek, akik nem tudták, hogy ismerjük egymást, beszéltek nekem tehetségéről. Lindenschmidt, Spitz­58. Léghajó weg, Voltz, Keleti, továbbá közös jó ismerőseink közül Kurzbauer, Schleich, Böcklin. Aztán egy ezüstérem az 1873. évi kiállításon egy egész kicsiny igénytelen képért, amelyet a nemzetközi jury ítélt neki. Istenem! honnét Pali bizalmatlansága önmaga iránt, hogy képtelen lesz érvényesülni ? Eldobja palettáját s 9 évig dernyén él s a nagy világ azt hiszi, hogy a művész meghalt benne. Ezalatt semmit sem fest, semmit sem állít ki. Aztán csudálkozik, hogy nem képes érvényesülni, ó gyerekfej !» 1 A kiállítás 1883 elején megvolt, a siker elmaradt. A «Pacsirta» aktja megbotrán­1 Divald Kornél: Gundelímger Gyula festőművész. Művészet V. (1906) 238. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents