Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 7. 1931-1934 (Budapest, 1935)

Meller Simon: Szinyei Merse Pál élete és művei

Szinyei hamarosan válaszolt : «Edes Atyám! A 250 forintot, melyet kegyes voltál küldeni, nagyon köszönöm ; egyelőre kirántott a bajból. Mindnyájatoknak boldog újévet kívánok, legyen boldogság s örömmel telt. A kezdet jó : nagyon örvendetes s meglepő volt tudósításod, hogy Józsi úgyszólván vőlegény. Bravó! hamar meggondolta magát és nagyon jól választott ; kívánom neki, legyen boldog s boldogítsa kedves menyasszonyát, kinek szívemből minden jót kívánok. Minket, vén komondorokat csakugyan csúffá tett, de ha meggondolom, nekem ez mégsem volna való!» {1872. december vége.) Vájjon e sorok rejtett melankóliája mögött nem lebegett-e Probstner Zsófiának, Gundelfingenné nővérének képe? Szinyei még küzdött magával, s távol maradt Gundelfingenéktől ; midőn Józsi öccsének gratulált, nem gondolta volna, hogy egy év sem telik belé s ő is az oltár elé fog állani. Atyjának írt levelét ekként fejezi be : «En valahogy csak megvolnék, nagy képemen, mely soká pihent, most teljes gőzerővel dolgozom, s munkámban találom az egyetlen vigaszt, szórakozást s mulatságot ; mit mond hozzá a világ, avval nem törődöm !» (1872. december vége.) 1873 januárjában és februárjában teljes erővel dolgozott a «Majális»-on, a két hiányzó alakot megfestette, az egészet befejezte s március végén a Kunstvereinban kiállította a képet (V. Tábla). «Valahara bevégeztem képemet — írja atyjának 1873. április 2-án — pár nap óta ki van állítva, s örömmel mondhatom, hogy az itteni publikum lármát üt vele, sokat beszélnek róla, dühösen gyalázzák és dicsérik, minden oldalról gratulálnak, bár ennek örülök, de azért mindez el nem vakít, mert ismerem a publikumot és szeszélyeit s ismerem saját értékemet és tudom, hogy sok munka és komoly tanulmány vár még rám, ha némi elégedettséggel akarok életemre visszatekintene. Lenbach kijelentette, hogy nagyobb festő, mint Benczúr. Benczúr maga pedig azt beszélte Kassán, hogy «Szinyei jelenleg München első koloristaja». (1873. V. 16.) Böcklinnek tetszett a kész kép, de végül azt mondta Szinyeinek, reméli, hogy most már valami komolyat fog festeni. Leibi, aki a lazurok esküdt ellensége volt, elhidegült. Benczúr is óvta Böcklin befolyásától. A «Majalis» festése közben és után több kisebb képet és vázlatot készített. A «Mondai jelenet»-et 1 még 1872-ben a Benczúr-atelier-ban festette. Hazai tárgyat festett meg. «Idill» c. képén,

2 melynek dombos táján a tót birkapásztor udvarol a libapásztor lánynak (40. ábra). A «Majalis» befejezése után készült a «Nyari est»,

:! mely Böcklin : «Ideale Frühlingslandschaft» c. képének (Schack-Galerie) impressziója alatt készülhetett : a böcklini fantasztikum áttétele a modern valóságba. Böcklin e télen a nagy «KentaurenkampfVon dolgozott ; Szinyei is megpróbálkozott e témakörrel és vászonravetette a «Kentaurok rohama» c. vázlatát (42. ábra),'' mely színes vehemenciájával Böcklin tetszését is megnyerte. «Mûterem» c. vázlata 5 egy pompeji módra kifestett atelier belsejét mutatja ragyogó színpompában, az állványon a «Majális»-sal 1 Dr. Doroghi Ervin gyűjteménye, Budapest. 2 Wolfner Gyula gyűjteménye, Budapest. ;i Gróf Szirmay Eszter tulajdona, Szirmabesenyőn. Eltűnt. 4 Wolfner Gyula gyűjteménye, Budapest. r> Szépművészeti Múzeum, Budapest.