Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 7. 1931-1934 (Budapest, 1935)

Meller Simon: Szinyei Merse Pál élete és művei

lésé»-nek nagyméretű vászna. A bársony és brokát e pompás zuhataga mellett szerényen és üdén húzódott meg a készülő «Majalis», mint egy mezei virágokból kötött csokor. A tájkép nagyjából már készen volt ; a pázsit világoszöld, de tónusos, mint ahogyan a vázlaton látjuk ; az alakok jobbára még csak aláfestve. A műterem mellett jobbra egy másik atelier nyílott ; abban Arnold Böcklin dolgozott kitartó szorgalommal, minden nap reggel 7-től délután 6-ig. Az ereje teljében levő 45 éves mester s a megszakított pályáját újrakezdő, 18 évvel fiatalabb Szinyei itt ismerkedtek meg s itt barátkoztak össze. Barátságuk, minden melegsége mellett, mindvégig a tapasztalt mester s a tiszteletteljes tanítvány viszonya maradt. Böcklin41. A háborgó starnbergi tó nek ekkor rosszul ment a sora. Schack gróf már egy-két éve semmit sem vett tőle, más vevője pedig nem volt. Egyszer hosszabb ideig nem mutatkozott a műteremben. Mikor aztán az utcán véletlenül találkoztak, elvitte Szinyeit Lenbach ateierjébe s mutatta neki, hogy ruhát, hátteret kell festenie Lenbach képeire, aki ekkor már túl volt halmozva arcképrendelésekkel. Nagyon egyedül volt ; egyetlen híve Szinyei volt, aki eljárt házába ebédre, vacsorára s 6 óra után gyakran együtt mentek ki omnibusz tetején az Au-ba, a Franziskanerkellerbe sörözni. Böcklin a «Majalis» festése közben gyakran átjárt hozzá az atelier-be s tanácsokat adott neki. A színek fokozására bíztatta. Az ő tanácsára az egész domboldalt újrafestette ; kadmiumból és kremzi-fehérből kevert sárgával aláfestette s fél-lazurokkal festette be zöldre. Az eget tiszta fehérrel, az alakokat kissé szürkés fehérrel festette alá, s az egészet szintén fél-lazurokkal fejezte be. Böcklin receptje szerint vízszínű firnisszel tette áttetszővé a fedőfestékeket. A ké-