Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Dr. Hoffmann Edith: Újabb meghatározások a rajzgyűjteményben

vonultatják fel, vegyük előbb szemügyre az ábrázolás tárgyát, mely közelebb fog vinni a művészre vonatkozó meghatározáshoz is. Az irodalomban való első megjelenésekor egyszerűen «Allô nő))-nek nevezik,

1 de nem sokkal ezután Pulszky Károly azt a kijelentést tette, hogy ez az álló nő nem más, mint Roxane, kinek élő modell után készült rajzát szerinte Rafael egy «Nagy Sándor és Roxane házassága)) című kompozícióhoz készítette. A festmény, melyről szó van, Lukianosból meríti tárgyát. Az ókori költő ugyanis leírja Action görög festő egy művét, melyen Nagy Sándornak és a baktriai fejedelem leányának, Roxanenak házassága volt ábrázolva. A mennyezetes ágyon űlő Roxaneról szolganői leveszik a menyasszonyi fátyolt s a házasság és a szerelem istenei vezetik elébe Nagy Sándort, ki a koronát nyújtja neki. Ezt a kompozíciót — csaknem pontosan követve Lukianos szavait — nem Rafael, hanem Sodorna festette meg a római Chigi-palota (Villa Farnesina) számára s másolatban ugyanezt a kompozíciót őrzi egy festmény, mely a Borghese herceg birtokában levő Casino di Rafaelé falait díszíti és egy Caraglio-féle metszet is. Azonkívül ismeretes Sodornának az egész kép tervét vázoló, vöröskréta-rajza az Albertina-gyüjteniénybeii, egy kisebb tollrajz Roxane csoportjával az Uffiziben és az ágy vázlata Oxfordban. Pulszky véleménye a kép szerzőjére vonatkozólag Vasari és Lodovico Dolce (1557) írásain alapszik, kik a Caraglio-féle metszet eredetijét (tehát vele a Farnesina freskóját is) határozottan Rafael müvének állítják. Ezért mindazon tudósok, kik hitelt adtak e források szavainak, szükségszerűen Rafael munkáinak tartották az evvel a kompozícióval kapcsolatos összes rajzokat is. Pulszky véleménye révén belekerült a Szépművészeti Múzeum ezüstvessző rajza is ebbe a csoportba. Eleinte tehát minden Rafael nevéhez fűződött : rajzok és freskók egyaránt. Utóbb tekintetbe véve, hogy a Farnesina képe mégis csak Sodorna kezére vall — úgy képzelték, hogy Sodorna Rafael rajza és kompozíciója nyomán festette képét. Végül átlátva annak képtelenségét, hogy a kitűnő Sodorna egyik legszebb alkotását Rafael után való szolgai másolással alkotta volna meg, Morelli az egész komplexumot Sodorna művének jelentette ki. A budapesti rajz — állítólagos témája miatt a többihez kapcsolva — szintén átvándorolt Sodorna munkái közé. Egyszer-egyszer felmerült ugyan az a nézet, hogy ez a női akt mégsem Roxaneé,

2 sőt volt, aki ezt nagyon helyesen indokolta is azzal,

3 hogy Lukianos del rinascimento. Milano, 1891, 142. 1. — R. Graul : Des Giovan Antonio de Bazzi Vermählung Alexanders mit Roxane. Graph. Künste. 1893, 35. 1. — O. Fiáchel : Raphaels Zeichnungen. Strassburg, 1898, 123. és 581. 1. — J. Meder: Albertina-Publ. 505. szám. — R. H. Habart Cuát. Giovanni Antonio Bazzi. London, 1906, 366. 1. — Lederev S. : A Szépművészeti Múzeum milanói mesterei és Leonardo da Vinci. Bpest, 1907. 41 43. 1. — Meiler S. : Külföldi mesterek rajzai. A Grafikai Osztály 1911. évi kiállítása. 104. sz. 1 C. R

aland : Id. m. — és Meiler S. : mindkét id. m. 2 H. Janitóchek: Id. m. Szerinte az ábrázolt nő mozdulata olyan általános, hogy semmire sem enged következtetni. — O. Fiáchel : Id. m. Eine nackte Frau, angeblich Studie zur Boxane. — Melier S. : Minden megjegyzés nélkül, csak álló női aktnak nevezi. 3 R. Fcráter : Id. m.