Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Baldass, Ludwig: Két középrajnai festmény magyar múzeumokban

típusokat, a drága, aprólékosan mini ázol I brokátszövetek és a felfelé meredő, sajátságos alakú koronák szereletét és a kompozíció zsúfoltságát. De a budapesti Madonna arányai karcsúbbak és nemesebbek, az ujjak például felülmúlhatatlan finom metszésűek. Az egész azt a benyomást kelti, hogy a budapesti Madonna valamely műhely fejétől való, míg a Deutsches Museum és a Galerie Caspari képei segédek munkái. 2. ábra. Középrajnai festő 1425 k.: Madonna szentekkel. Berlin, Deutsches Museuni. Egy harmadik kéztől származik a berlini Galerie Van Diemen egy Madonnája (4. ábra, 68x44 Va cm). Kompozícióban megegyezik a budapesti képpel, tartás és ruhamotívum minden részletig megegyeznek. Ili láthatjuk az egész mondatszalagot is, a következő szöveggel: «Ich bin der wech, die warheit un leven» (János 14, 6.). Csak a gyermek típusa emlékeztet inkább a Deutsches Museum képecskéjére. A Van Diemen-féle kép azonban nem olyan zsúfolt, mint a másik három: nem látunk itt sem aranybrokál szövetet, sem gazdagon díszített koronát. Ezzel szemben a redőzet stílusa lágyabb, a ráncok kerekdedebbek és jobban érvényre jutnak az összbenyomásban. Nemcsak a Madonna larlásában, de arctípusában is