Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Péter András: Pietro és Ambrogio Lorenzetti egy elpusztult freskó-ciklusa

össze. E különbségek pedig egyedül Ambrogio közreműködésének tudhatók be, akiről tudjuk, hogy egész művészi pályája folyamán az illuzionisztikus téralkotás és architektúra-ábrázolás legmerészebb problémáival foglalkozott, Ezek alapján Barlolo di Frédi, Sassetta, Giovanni di Paolo és a sienai dómsekrestye ismeretlen festőjének Mária születése-ábrázolásait szinte bizonyossággal tekinthetjük az elpusztult Lorenzetti-freskó másolatainak. Az a kérdés, hogy közülük melyik közelítette meg legjobban az eredetit, nehezen eldönthető, annál is inkább, mert az egyes változatok között mutatkozó különbség nem mélyremenő és lényeges. Az eredeti festmény cselekményét és alakjainak elrenú

2<2. ábra. Sienai festő 1410 körül : Mária születése. Siena, Dóm. dezését talán Barlolo di Frédi freskója őrizte meg legjobban, nemcsak azért, mivel az ő alkotása a legkorábbi a másolatok közül, [hanem elsősorban alakjainak a térben való bizlos és szabad elrendezése miatt, amely az ő korában nem tartozik a képalkotás jellegzetes vonásai köze. Az elptisztult eredeti architektónikus megoldásához viszont valószínűleg Sassetta ascianói oltára áll közelebb : a szobákat fedő festett kereszt boltozatok, a színes kőpadló és a kilátás az ajtón és ablakon keresztül a háttér terraszára, sokkal határozottabban utalnak a Lorenzettiek architektúra-megoldásaira, mint a sangimignanói freskó szerény interieurje. A fenti következtetésekből vonható eredmények nemcsak Ambrogio és Pietro Lorenzetti elpusztult nagyjelentőségű freskóját idézik fel, hanem egyszersmind szabatosabban meghatározzák Sassetta híres ascianói oltárának a sienai festészet