Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Péter András: Pietro és Ambrogio Lorenzetti egy elpusztult freskó-ciklusa

három a XV. századba tartozik: Sassetta ismert ascianói oltára (20. ábra) és Giovanni di Paolo predellaképe (21. ábra. Róma, Galleria Doria) éppúgy, mint a sienai dómsekrestye Mária-ciklusának falfestménye (22. ábra). A négy mű közül háromban a cselekmény két egymás mellett levő helyiségben játszódik. Jobbra egy nagy hálóterem látszik, amelyben Sz. Anna szolgálóitól körülvéve fekszik az ágyban, mig két másik szolgálóleány az újszülöttet fürdeti. A baloldali kis szobában Joachim ül egy másik, őszszakállas öreg férfivel és várja a hírt a szent gyermek megszületéséről, amelyet egy kis fiú közöl vele. (Giovanni di Paolo képén az utóbbi jelenetet nem találjuk, azonban a kép balszélén látható architektúra-részlet, különösen a kőpadló világosan utal arra, hogy a mintául vett kompozíció két helyiséget mutatott.) A négy egymás között is igen hasonló alkotás látszólag alig különbözik Pietro Lorenzetti ismeretes 11). ábra. lîartolo dl Frédi : Mária születése. San Gimignano, S. Agostino. Mária születése-képétől, amelyben teljesen azonos elbeszélő és ábrázolási motívumok szerepelnek. Jelentős különbségek mutatkoznak azonban a második ábrázolási típus négy változata és Pietro Lorenzetti festménye között kompozicionális szempontból. A két kompozíciós-típusban, amint az a fényképek összevetéséből kitűnik, az azonos ábrázolási anyag különbözőképen van felhasználva. Pietro oltárképén egy nem túlságosan mély színpadi tér kiképzésére törekedett, amelynek a képsíkkal való párhuzamosságát, színpadszerűségét és nyugodt, statikus zártságát az ágy hatalmas tömegének a képsíkkal ugyancsak párhuzamosan való felállítása erősen fokozza. Evvel szemben Bartolo di Frédi és a sienai dómsekrestye festőjének freskóin, valamint Sassetta és Giovanni di Paolo képein a lényegesen mélyebbre szerkesztett terem hátsó fala szabadon maradt és az ágy a jobb oldalfal mellett a mélységi irányban, a képsíkra merőlegesen van felállítva. A négy festmény tehát olyan térdinamikát, a harmadik dimenziónak olyan erős hangsúlyozását mutatja, amelyet Pietro festményén hiába keresünk s