Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Péter András: Pietro és Ambrogio Lorenzetti egy elpusztult freskó-ciklusa

E három különböző időből származó közlés egy freskó-ciklus létezésére enged következtetni, amelynek Mária eletei bemutató képei a sienai Ospedale di Santa Maria della Scala homlokzatát díszítették s amely négy jelenetből— Mária születése, Mária bemutatása a templomban, Mária eljegyzése és Mária látogatása — állott. Az idézett források összevetéséből világosan kivehető, hogy e freskóművel Ambrogio Lorenzetti és Pietro «Laurati», tehát a Lorenzetti-fivérek közösen alkották meg s e hipotézist bizonyossággá emeli a falfestmények fennmaradl szignaturája, amelyet Ugurgieri őrzött meg a «Pompe Sanesi»-ben és amely a következőképen hangzik: «Hoc opus fecit Petrus Laurentii et Ambrosius eius fráter MGCCXXXV».

1 A freskók a XVIII, század elején pusztultak el, miután 1720-ban eltávolítolták a föléjük alkalmazott tetőzetet, amely az időjárás viszontagságaitól védte őket.

2 Mivel a képek után sem rajzok, sem metszetek nem készüllek (vagy legalább is nem ismeretesek), a freskó ciklust teljesen elpusztultnak kellene tekintenünk, ha maga a régi sienai festészet nem lenne segítségünkre abban, hogy legalább az alkotások halvány visszfényét megismerhessük. II. A trecento és quattrocento sienai festészetének szigorúan tradicionális jellegére már többízben és a legkülönbözőbb összefüggésekben rámutattak; E Iradicionalizmus lényegét az idegen hatások elől való lehetőleg leljes elzárkózás képezi és ez a vonás, úgy látszik, immanens tulajdonsága a pl. gazdaságilag is erősen konzervatív sienai polgárságnak. A város művészi konzervativizmusáról a XIV. század első felében Duccio tanítványainak és követőinek hosszú sora tanúskodik, akiknek alkotásaiban egészen a század derekáig feltalálhatók a bizánci ikonográfia típusai és ismétlődnek a Duccio-slílus formai jellemvonásai. (Pl, Ugolino da Siena, Segna di Bonaventura, Niccolô di Segna stb. műveiben.) Ezekben az évtizedekben azonban nem feltűnő, hogy ezek a festők csupán meslerségszerüen, új élmények nélkül ragaszkodnak Duccio stílusának hagyományaihoz, meri melletlük és velük egyidőben működölt a sienai művészet három legnagyobb zsenije: Simone Martini és Pietro és Ambrogio Lorenzetti, akiknek új problémái és új megoldásai uralkodtak a város fest eszel ében. Sőt e három festő művészete — kedvező külső körülményektől támogatva — elhatolt kelet felé Firenzébe, délen Nápolyba, északon és nyugaton pedig Lombardiába és Franciaországba és a maga új eredményeivel termékenyítőleg hatolt a különböző helyi iskolák fejlődésére. A század második felében azonban átalakultak Sienában a művészeti körülmények és evvel együtt megváltozik a város helyzete is az olasz művészei produkciójában. Ez a korszak, néhány jelentősebb művész egyéniségéiől, mini Altichiero, Maso, Nardo di Cione, eltekintve, Itália minden művészi centrumában a teljes pangás képét mutatja, de a változás seholsem oly feltűnő, mint éppen Sienában. Firenzében 1 Ugurgieri: ke pompe Sanosi. II. 338. - Vasari: Le Vite. Ed. Milanesi. I. 471. 2. jegyzet,