Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)
Balogh Jolán: Tanulmányok a Szépművészeti Múzeum szobrászati gyűjteményében
ben. 1 Az ügyes beállítású, tetszetős szobrocska koncepciója azonban nem Giovanni érdeme. Itt is, mint általában, másoktól kölcsönzi a kompozíció gondolatát. Judith előképét egy XV. századi firenzei metszetben ~ (53. ábra) ismerhetjük fel, amelyen látható Judith viseletben, gesztusban szembetűnő megegyezést mutat Giovanni szobraival. Lehetséges azonban, hogy még közelebbi mintakép is létezett. Hiszen Firenzében ez a téma rendkívül elterjedt volt, kisebb mesterek is többször variálták. F téma nagy kedvellségének köszönhetők Giovanni szobrocskái is, melyek bizonyára a Mediciekhez hü firenzei polgárok házaiban találtak otthonra. E tipikus Giovanni della Robbia-munkáktól élesen különbözik Múzeumunk fehér majolika Madonnája (28. sz.), mely egészen külön helyet foglal el a Robbia-műhely termékei között, nemcsak különleges szépsége folytán, hanem művészettörténeti problémája következtében is. E szobrot (55. ábra) Giovanni nevével Schübling :t hozta kapcsolatba, ki e mellett még Leonardo hatást is véli benne felfedezhetni. Attribuciójának helyességét legutóbb Ybl Ervin 4 kétségbevonta, rámutatván azokra a különbségekre, melyek Madonnánkai fejtípusban és testalkatban Giovanni alakjaitól elválasztják. Feltevése szerint a szobor a Robbiacsaládon kívül álló művész alkotása és csak technikai kivitele történt a Robbiaműhelyben. E szép Madonna létrejöttében valóban külső befolyás játszott közre, de nem olyan mértékben, hogy ezért el kellene választanunk a Rohbiák munkásságától. Ugyanis nem egy idegen művész modelljének majolikamásolata vagy kivitelezése, hanem idegen művész hatása alatt készült Robbia-alkotás. Ez az idegen művész Benedetto da Majano volt, akinek a firenzei Oratorio della Misericordiában levő Madonnája (54. ábra) a mi szobrunk közvetlen előképének tekinthető. A Robbia-műhely Benedettónak ettől az utolsó, már a cinquecento eljövendő maniera grande-ját hirdető munkájából (1497) veszi át a Madonna és a Bambino beállítását, a kompozíció monumentális felépítését és Mária köpenyének nagyvonalú, de e mellett szinte naturalisztikusan közvetlen elrendezését, 5 melynek egyéni frissesége a legélesebb ellentétben áll a Robbia-műhely megszokott, számtalanszor ismételt drapéria-sémáival." A Robbia-műhely ebben az esetben azonban nem elégedett meg a puszta átvétellel. Nem másolt, hanem átalakított. Benedetto monumentális koncepcióját érzelmesebb tartalommal telítette meg, a Madonna szelíd léjhajlásával a szobor hatását bensőségesebbé tette. A Madonna fejtípusa 1 Ciboriuin, Firenze, SS. Apostoli (Marquand No. 11). Piéta. Boston, Gardner gy. (Marquand No. 72). Assunta. Pisa, Camposanto (Marquand No. 133). Mária és Erzsébet találkozása. Lamporecchio, S. Stefano (Marquand No. 192). 2 Hind, A. M. : Cat. of early italian engravings preserved in the department of prints and drawings in the British Museum. London 1910. p. 66. No. 1. :î Schubring, P. : Ital. Benaissanceplastik in Budapest. Zeitschrift für bild. Kunst. 1914. S. 95. Schubring, P. : Die italienische Plastik des Quattrocento. 1915. és 1924. S. 99. 4 Ybl E. : Toscana szobrászata a quattrocentóban. 1930. 310. 1. 5 A felsőkaron visszavetett köpeny motívuma először Buggiano Brunelleschi buste-jén (Firenze, Duomo) fordul elő. « A köpeny földön elfekvő végének megtörése is Benedetto redővezetési motívumai közé tartozik. (V. ö. berlini és pratói Madonnáit és a firenzei S. Croce szószékének allegóriáit.)
