Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Balogh Jolán: Tanulmányok a Szépművészeti Múzeum szobrászati gyűjteményében

másik zseniális szobrászának, Jacopo della Querciának egy elveszett Madonna kompozícióját őrizték meg számunkra. Ezt, miután durva kópiáról van szó, stíluskrilikailag nem lehel bizonyítani, de kimutatható a képtípus alapján. Az anyának és gyermekének ugyanilyen drámai egybeforrasztását látjuk Querciának az Egyiptomba való menekülést ábrázoló reliefjén (Bologna, S. Petronio, 45. ábra). A fejek szoros egymáshoz tapadása, mely lelve van a szeretet minden tragikumával, kétségbeesett tehetetlenségével, azonos alapakkordja mindkét kompozíciónak. De e mellett felismerhető a fej típusok

1 összefüggése is és a hasonlóság a Bambino elhelyezésében. Miután a kompozíció oly monumentálisan egységes és nagyvonalú, nem valószínű, hogy egy másodrangú mester Quercia-motívumokat felhasználó müve lenne. Sokkal meggyőzőbbnek látszik az a feltevés, hogy egy elveszett Quercia-relief másolata. Erre vallanak a budapesti relief Quercia jellegű fejtípusai is.

2 A számos utánzat pedig a mellett tanúskodik, hogy az eredeti nagy hírnévnek örvendő, kiváló alkotás lehetett, A S. Petronio reliefje a harmincas években keletkezelt, így a budapesti Madonnarelief előképe is Quercia utolsó éveiben készülhetett. Mint félalakos Madonnarelief-kompozició egyedül áll Quercia

3 oeuvrejében. A budapesti relief újból aktuálissá teszi a Quercia-Donatello kapcsolat egyik fontos problémáját: hogy viszonylik a Madonna Pazzi Quercia Fuga in Egiflójához, illetőleg Múzeumunk reliefjéhez? Francovich/' ki legutoljára írt a témáról, úgy oldja meg a kérdést, hogy a Fuga-reliefet egyszerűen esztétikailag aláértékeli és a Pazzi Madonna alá rendeli, mint Donatello-hatast tükröztető munkát. Ilyen kapcsolatot azonban csak akkor lehetne feltételezni, ha egyrészről a Pazzi-Madonna pontos dátumát ismernénk, másrészről pedig a Bambinóval egybeforrt Madonna motívumát Donatello egyéni invenciójának tekinthetnénk. Donatello kompozíciójában nem a motívum az új, hanem annak feldolgozása, egyéni tartalommal való kimélyítése. E motívum eredetében, mint már a Ghiberti-szoborral kapcsolatban említettem, Ambrogio Lorenzellire megy vissza. Quercia, a sienai mester feltétlenül ismerte Lorenzetti ilyen témájú Madonnakompozícióinak valamelyikéi. (V. ö. : a sienai Acc. pplyptychonja ; oltárkép Massa Mariiliinában; Madonnák az englewoodi Platt és a newyorki Lehman-gyüjteményben). Hogy Quercia reliefjei Lorenzetti ihletése alatt jöttek létre, annak további kézzel fogható bizonyítékát 1 A gyermek fejtípusára vonatkozólag v. ö. a bolognai S. Petronio reliefjén (Menekülés Egyiptomba) kívül a bolognai Museo Civico Madonnareliefjét és annak másodpéldányát (Bologna, Sanguinetti gyűjt). Gyakori Querciánál a hosszúujjú kéz is (Bolognai S. Petronio Madonnája slb.), sőt előfordul a hosszú ujjak pókszerű szétnyílása is. (V. ö. Annunziata, S. Gimignano. [repr. : Bacci, P. : Jacopo della Quercia. 1929. p. 32.] Zakariás relief, Siena), valamint a kéznek csuklóban való megtörése (Fonte Gaia Madonnája). 2 Quercia lejtípusait egyedül a mi példányunk őrizte meg, a íirenzei és berlini példány fejtípusai már mások. :t Itt említem meg, hogy Quercia egyik követőjétől származó Madonnatípus (Bologna, Ex- Canonica di S. Martine. Bepr: Dedalo III II. p. 355.) primitív átalakítása a berlini Múzeum egyik bronzplaquetteje, melyet Bange mint Donatello köréből származó darabot publikált (Kai. Bange No. 350).' 4 Francovich, Géza de: Appunti su Donatello e Jacopo della Quercia. Bolletino d'Arte 1929. p. 165.