Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)
A Szépművészeti Múzeum 1929-ben és 1930-ban
A SZÉPMŰVÉSZETI MŰZEUM 1929-BEN ÉS 1930-BAN A) A gyűjtemények gyarapodááa Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeumnak és az Új Magyar Képtárnak, továbbá a Magyar Történelmi Képcsarnoknak és a Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeumnak pénzügyi helyzete ezekben az évekb n sem javult. A gyarapításban ezúttal is a társadalmi támogatásnak volt a legnagyobb része. A gyarapodás mennyiségben nem volt ugyan nagy, azonban komoly értékekkel lettek gazdagabbak a múzeum és liókintézclei. Ki kell omolni a Művészeti Múzeumok Barátainak újonnan megalakult, Egyesülelét, mely hivatásának megfelelően, mindjárt többízben múzeumunk segítségére sietett és több, magyar szempontból becses festményt vásárolt meg és adott át örök letétül a képtárnak. Továbbá a Magyar Nemzeti Bank nagylelkűségét, amellyel A. Van Dyck Szent János evangélistáját megvásárolta és örök letétül a Szépművészeti Múzeumnak adta át, megmentve ezzel ezt a becses művet a külföldre vándorlástól. Nem egy becses darabot köszönhetünk dr. Meiler Simon nyug. c. igazgató úrnak, aki már évek óla nagy hálára kötelezi intézetünket, mert hét évvel ezelőtt történt nyugdíjbavonulása óta egész nyugdíját állandóan a Szépművészeti Múzeum alapjának adományozza, úgy, hogy eddig már mintegy 32,000 pengőt tesz ki adománya. Ez az összeg — az adományozó intenciójának megfelelően — részint tisztviselői tanulmányutakra, részint vásárlásokra fordíttat ik. A részletek a következők : a) Képtári osztály A régi képtár 1929-ben öt eredeti művel és egy másolattal (Van Dyck után Madarász Viktortól) gyarapodott. Közülők magyar művészettörténeti szempontból fontos Mányoky Ádámnak, II. Rákóczi Ferenc, majd későid) a szász király udvari festőjének egy női arcképe, mely Swihowska (szül. Grundmann) bárónét, az akkori lengyel arisztokráciának egy ifjú szép hölgyét ábrázolja. A kép, melyet Mányoky 1747-ben festett, a művész késői korszakának legjobb termékeihez tartozik. A képet a Művészeti Múzeumok Barátainak Egyesülete vásárolta meg s adta örök letétül a múzeumnak, s ez a szerzés annál örvendetesebb, mert vele az Egyesületnek sikerült egy olyan magyar alkotást az országba hazahoznia, mely eddig külföldön (drezdai magántulajdoniján) lappangott. Megfelelő rendbehozás után ennek a gyűjteménynek állományába leltározhatott egy, bizonyára XVIII. századi osztrák festőtől származó kis festmény, mely Szent István királyt a Madonna előtt ábrázolja s melyet korábban Schatz Róbert műkereskedő ajándékozott. Értékes gyarapodást jelent Martino Piazza da Lodinak Máriát Jézussal és Szt. Jánossal ábrázoló kis képe, mely egykor a Schweitzergyüjtöményben volt és a bécsi műkereskedelemben vétetett, továbbá Alessandro Magnaseónak Várromok a hegyen c., különösen világos és színes festménye (a budapesti műkereskedelemből). Harmadik vásárlásként csatlakozik Giuseppe Zaisnak Idylli tája (ugyancsak a budapesti műkereskedelemből). 1930-ban a régi képtár nyolc képpel gyarapodott. Egyikük sem szereztetett a múzeumi alap terhére ; valamennyi ajándékozás (örök letét) vagy magán adományból történt vétel útján jutott a gyűjteménybe. így Glück Frigyes kormányfő tanácsos két felsőmagyarországi oltárszárnyat ajándékozott, melyek 1500 körül készültek és négy ábrázolást (Angyali üdvözlet, Mária és Erzsébet találkozása, Krisztus szülelése és a Három Királyok kódolása) mutatnak. A Magyar Nemzeti Bank Anthony
