Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Leweke- Weyde Gizella: A podolini Szent Katalin-szobor helyreállítása

körül ül Heródes és neje, a lakoma résztvevőivel. A szent János-legenda tragikus fináléja, a fejvétel, szerencsére nem játszódik le szemeink előtt; a mester jóizlése megkímélt a brutális jelenei ábrázolásától. A borzalmas előzményt csak sejteti a művész, midőn a munkája! elvégzett hóhért, véres kardját hüvelyébe süllyesztve, a baloldali mellékajtón eltűnni látjuk. Csak a cselekmény végkimenetelél kapjuk Salome szerepében, ki szent János fejét tálcán hozza királyi atyja elé, miközben hárfák, kürtök, rézüstök szolgáltatnak zenét a véres lakomához. A kép jobbsarkában, a ballusztrádon a művész névjelzése: «J. Bergl pinxit>\ (11. ábra). ¥ A felsőelefánti freskóciklus nemcsak Bergl művészetének, de a barokk menynyezetképfestészetnek is egyik utolsó fejlődési fokát állítja elénk. Ami a művész oeuvrejében még ezután következik, így a budapesti egyetemi templom mennyezetképei,

1 Bergl legmonumentálisabb lemplomdekorációja (1776), valamint utolsó ismert munkája, a melki apát házikápolnáját díszítő mennyezetkép (1782), az egyrészt kompozícióban és színezésben visszautalás a múltra, másrészt megalkuvás a mindjobban érvényesülő klasszicisztikus törekvésekkel. Ezekkel szemben az elefánti freskók Bergl művészi fejlődésének utolsó állomását, képviselik. A művész pályája a XVIII. század ötvenes éveiben indult, oly időben tehát, midőn a barokk mennyezetfeslészet épúgy, mint a lársadalmi és szellemi élet általában a monarchia egész területén jelentős irányváltozáson ment keresztül. A nagy szavak, nagy gesztusok kora lejárt, a «grandezza» nem tudott többé imponálni,'

2 az ünnepi páthosz a művészetben és társadalmi életben egyaránt lehetetlenné vált. Egy új, korlátozatlan világfelfogás bontogatta ki szárnyait, új emberek szabadabb, könnyebb művészet után vágyódtak. Így váltotta fel a barokk szertariásosság korát az életvidám, kapriciózus rokokó. Ugyanezt a változást látjuk a mennyezetfestészet terén is, amely tárgy választásában mindjobban elfordul a Hochbarock extatikus látomásaitól, a teológiai Iételek elvont allegóriáitól, a mennyezetképek megnyílt ege révén a földiekkel közösségre lépett transfigurációs világtól. Az új idők embere mindenekelőtt a földön óhajtott maradni s amit a felette ívelő mennyezetképektől kívánt, az elsősorban is dekoratív követelmény volt. Egyszerű, könnyen felfogható tartalom, világosság, áttekinthetőség a kompozícióban és mindenekfelett a szemet kellemes színálomba ringató, derült kolorizmus. Művészünk megértette az új idők szavát. Szent János élettörténete balladai rövidséggel, azonban drámai accentusok helyett inkább idilli közvetlenséggel pereg le előttünk. A szentély két jelenetén emberileg lehetetlen volt a cselekvényt szűkszavúbban összefoglalni. A születés és fejvétel jelenetein ugyancsak a tartalmi lényeg elmondására szorítkozik, sőt a prédikáció nagy jelenetének 1 V. ö. Dr. Sah] Ldá&ló : Az egyetemi templom. Budapest, 192G. 56. 1. 2 E világnézeti változás érdekes módon nyilatkozik meg Mária Terézia udvarmesterének, Khevenhüller-Metsch hercegnek emlékirataiban, ki III. Károly korának a spanyol etikett értelmében való méltóságát félti a Mária Terézia idejében lábrakapott, csaknem polgári módon fesztelen udvari élettől.