Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Fleischer Gyula: A felsőelefánti gróf Edelsheim-Gyulai kastély és mennyezetképei

szín váltakoznak ; Zacharias és a két férfi alakján pedig berlini kék, ockersárga és karmin-vörös. Mint különösen festői színfolt jut érvényre a főcsoport baloldalán elhelyezkedeti, élénken gesztikuláló két néző. A képsorozat eszmei központja, a prédikáció jelenete, színkezelés tekintetében is a legörvendetesebb alkotás. Kgy nyári nap délelőttje ; a felszáradt harmat nyomán ragyogó fény atmoszféra ömlik el a tájon. A kék égbolton egy-két fehér felhő. Kristálytisztán törik meg a patak vize az útjába gördült szürkésbarna sziklatömbökön. Szent János napbarnította, izmos testén cikkázó fényreflexek izzanak. Kétoldalt a hallgatóság színpompás, 12. ábra. Bergl önarcképe. Melki apátság, kerti pavillon. tarka csoportja. A férfiak sötétebb inkarnátja mellett diszkrét megkülönböztetettseggel jut érvényre a nőalakok lenge, rózsaszínű, halványsárga, halványlila ruházata. A színezés változatossága lüktető életet leheli a sűrű csoportba. Az előtér meleg, vibráló színakkordjai és a tájképi háttér növényzetének megbékítő zöldje aztán közös színkomplexummá egyesülnek a képmező baloldali keretén elhelyezkedett, könyvre támaszkodó férfi alakjában, kinek a keretet áttörő alakja egy csillámló színekben vibráló, csodálatos színrezonancia. A befejező képen, Keresztelő János halála jelenetén, végleg elhalkul a kolorit fortisszimója. Az emberileg oly brutális jelenet, a fejvétel, megbékítő, szelíd színekben cseng ki. A tálcán