Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Fleischer Gyula: A felsőelefánti gróf Edelsheim-Gyulai kastély és mennyezetképei

218 FLEISCHER OVULA sarokrisalitot tüntet fel. Az épület földszintjét erőteljesebb párkányzat választja el emeleti részeitől. A párkányzat alatt az ablakok ékköveitől megszakított vízszintes kő-vésések futnak végig, míg a két emeleti részt óriás lizénák foglalják egységbe. A középrész elé épített, oszlopokon nyugvó terrasse éppúgy, mint az udvari oldal déli részéhez épített műterem, valamint a templom apsziszához csatlakozó, oszlopokon nyugvó erkély modern toldások (3. ábra). A 21 ablaktengely szélességében elnyúló épülettesthe elevenen lüktető életet visz bele a bástyatoronyszerűen kiugró, erőteljes Mansard-tetőzet, mely az épületnek már messziről megkapó és imponáló silhouettet ad. A hatást még fokozza a középrész óriásméretű Eclelsheim-címere. A kastély udvari frontja ugyanazon falkiképzést mutatja, mint a főhomlokzat. Egyik oldalbejáratát egy épségben maradt barokk portálé díszíti (4. ábra). Az udvari front középső részéhez csatlakozik a rendház egykori temploma, amely támasztópilléreivel és félköríves szentélyablakaival külsején megtartotta az 1774. évi átépítéskor nyert alakját, belsejében azonban az egykori templomhajó fogadóteremmé (hall) változott ál (5. és 6. ábra), egykori szentélye pedig, középmennyezet beépítése által vízszintes irányban kettéosztva, ma ebédlőül szolgál. A fogadócsarnok és a beépített közfalak révén elkülönített ebédlő mennyezetét díszítik az annyi viszontagság dacára csodálatos módon teljes épségben ránkmaradt mennyezetképek, Johann Bergl művei. * A művész, kinek nevét a képsorozat befejező képén olvasható művész-szignatúra őrizte meg számunkra, a jóval ismertebb Maulbertsch mellett a XVIII. század második felében a bécsi freskófeslő-nemzedék legérdekesebb és legtermékenyebb alakja.

1 Prága mellett, Königshofban született, 1749 őszétől 1752 tavaszáig a bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult, ahol a németalföldi tájképfestészet hagyományait ápoló Karl Aigen, az állatképfestő Friedrich Angst és a freskófestő Josef Mildorfer voltak mesterei, kik közül bizonyára a Troger-tanítvány Mildorfer lehetett rá a legnagyobb hatással. Két ízben, később nevessé vált freskófestőkkel (Zoller, Cimbal, Kracker, Sigrist) szemben akadémiai pályadíjat nyert.

2 1754-ben megnősült és azontúl csaknem tíz esztendőn át részben festőművészapósa, Jobann Bernhard Marsch oldalán, részben önállóan udvari megbízásokban részesült. E megbízások többnyire a bécsi Burg, a schönbrunni kastély és a királyné birtokában lévő kisebb kastélyok (Laxenburg, Hetzendorf) termeinek exotikus tájképekkel, idegen földrészek életéből, állat- és növényvilágából vett jelenetekkel való díszítéséből állottak. Első ismert művei a Bécs melletti Oberst.-veithi kastélyban is e sajátszerű, a barokk-kor ízlésében gyökerező genre 1 Johann Bergl szül. 1718-ban Königshofban, meghalt 1789-ben Becsben. Eletének egyéb adatait és műveinek összeállítását lásd Fleiácher Gy, : Johann Bergl a budapesti egyetemi tomplom mennyezetképfestője. Pápa, 1931. 7. 1. ff. — Éber L.: Művészeti Lexikon. Budapest, 1926. 70. 1. 2 V. ö. Anion Weinkopf : Beschreibung der k. k. Akademie d. bildenden Künste. Wien, 1783, S. 99. — Carl v. Lüttow : Geschichte der k. k. Akademie der bildenden Künste. Wien, 1877, S. 30.