Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Dr. Hoffmann Edith: Újabb meghatározások a rajzgyűjteményben

alakját ós egy lombos fát. Bizonyos, hogy mindezt így látta a természetben. így is használta fel olasz tájakról készíteti sorozatának egyik rézkarcához'

1 s teljes nevével szignálta : «B. B. detto Canalelo le.» (79. ábra). Nem is fér tehát kétség ahhoz, hogy a darmstadti rajz a modor hasonlósága dacára — tőle és nem Canaleltótól való. Múzeumunk rajza minden tekintetben követi az eredeti természetfelvétel elrendezését, de hol egyszerűsíti, hol gazdagítja azt : elhagyja a lovast és a lombos fát, a lovas helyére csúsztatja a két beszélgető alakot a középről, megrakja a hidat alakokkal s elhagyja S. Antonio templomát, hogy S. Giuslina kupoláinak festői hatását ne zavarja. Alstilizálja a tájat s eljárásához hozzá idomul rajzmodora is. Épen olyan bizarr és kunkorodó vonalakból rójja össze munkáját, mint Canaletto szokta hasonló természetű rajzainál. Mint említettem Canaletto 1741-ben vette fel ezt a modort. Bellotto viszont 1747-ben Drezdába költözött. Olasz rézkarcai az ezt megelőző időpontról valók. Múzeumunk rajzának ezek szerint az 1741 és 1747 közötti években kellett keletkeznie. Bégi német rajzgyűjtemény ünk inkább történeti, mint művészeti szempontból érdekes darabja egy nagy fali síremlék tervezete, melyet régi felírása III. Frigyes pfalzi választófejedelem (Churfűrst Friedrich III. der Fromme Pfalzgraf bei Rhein) síremlékének mond (81. ábra). Frigyes, ki 1559. óla volt választófejedelem, a pfalzi 76. ábra. S. Ricci : Tóbiá.s az angyallal. Budapest, Szépművészeti Múzeum. 1 A. De Veáme : Le peintre graveur italien. Milan. 1900, 490. 1. 2. szám.