Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)
Dr. Hoffmann Edith: Újabb meghatározások a rajzgyűjteményben
tükörképesen másolta a lapot s így még azt is lehetne hinni, hogy a metszet készült a rajz után. Azonban a rajz gyenge kvalitása, a tájkép tértelensége, az egyszerűbbre fogott épületnek testetlensége, a vonalaknak üres és felületes modora mind kétségtelen bizonyíték a hamisítás mellett. A középen háttal álló alak pl. nemcsak teljesen csontnélküli, de ruhájának néhány formáját meg sem értette a másoló. Átvető gallérját a rézkarcon hátrafelé kitolja egy kard, a vállán pedig az átvető kis gallérja kissé mereven áll. A másoló e helyett — a kardot nem véve észre — hátrafelé hegyesen kihúzza a ruhát, aminek semmi értelme sincs, a gallérka helyett pedig a férfi vállára kis korongot helyez. Kevésbé egyszerűen járt el hamisítónk a többi lapnál, amelyeknél Pesne rézkarcain változtatott is valamit. Átveszi a tájképel, de más alakokat állít bele, vagy csak egy részét veszi át a tájképnek, a többit új részletekkel pótolva ; facsoportot, emberi alakokat jobbról balra tol stb., szóval valami rendezői munka-félét vállal a kompozíció összeállításában. Ezt látjuk egy lapon (E. 14. 34.), mely Pesne « Előkészületek az indulásra)) (R. D. 166.) című rézkarca nyomán készült. Ennél már nem tartotta érdemesnek, hogy tükörképesre fordítsa a rajzol (64—65. ábra). A háttér városától eltekintve, mely újonnan került rajzunkba, megtaláljuk rajta Pesne rézkarcának összes tájképi részleteit : a dombot a várral, a folyót s a szakgatott partot. Hogy mégis más benyomást tegyen a kép, hamisítónk áttette a fát a jobboldalról a baloldalra s az üresen maradt helyen ugyancsak vizet rajzolt. Nem véve észre, hogy ezáltal egészen lehetetlen földformáció áll elő, egy keskeny földnyelv, mely értelmetlenül kanyarog jobbra-balra. Ez az értelmetlenség az, ami legjobban jellemzi e sorozatot s legbiztosabb bizonyítéka a hamisításnak. Értelmetlenül szakad meg a föld például egy másik lapon (E. 14. 28.), noha Pesne rézkarcán (Omladozó vár R. D. 154.) e helyen széles országút vezetett a várhoz s értelmetlenül vannak minduntalan az utakra kis emberi alakok szellemtelen kettős csoportokban odabiggyesztve. Pesne « Horgász » című (R. D. 158.) rézkarcának baloldali tájképét veszi át egy további lap (E. 14. 27.), a jobb oldalt fantáziából egészítve ki s beléje helyezve a középről áthozott két alakot a kis fával. Itt tehát már nagyobb rendezői munkát kellett végezni, mint az előbbieknél s az újonnan hozzá adott nagy fa szinte a felismerhetetlenségig megváltoztatja a kompozíció képét (66. és 67. ábra). A többi rajzok kisebb részletek átvételével s ugyanazon motívumok ide-oda tologatásával készültek, egyforma durván és egyforma felületességgel. Ugyanettől a kéztől származik gyűjteményünk egy rajza, mely két Ámort ábrázol (E. 9. 21a). Guercino eredeti kompozícióját jól ismerjük a milanói Brera egy rajzából 1 és azonkívül Francesco Bartolozzinak és Adam Bartschnak rézkarcaiból. 2 Ezeken Ámort látjuk, amint ijjának és nyilainak égését nézi. Iszonyodó 1 Fr. Malaguzzi Valeri : I disegni della R. Pinacoteca di Brera. Milano. 1906. 31. kép. (Valószínűleg szintén nem crodeti rajz.) 2 Eighty-two Prints engraved by F, Bartolozzi . . . from the original drawings of Guercino in the collection of His Majesty 1763—1764. London. I. 51. — A. De Veóme—Calabi. Francesco Bartolozzi. Milano. 1928. 2172. szám. Suite d'estampes d'après les dessins de Fr. Barbieri dit Gnercino . . . par ^t. Bartôch, Mannheim. Artaria. 1803—1807. - F. de Bartôch : Catalogue des estampes de I. A. de Bartsch. Vienne. 1818. 287. szám.
