Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Dr. Hoffmann Edith: Újabb meghatározások a rajzgyűjteményben

alakja maradlak nagyjából változatlanok, a többi alak közül sok eltűnt es a megmaradtak mozdulatai is megváltoztak. Már a hatvanas evekből származhatik S. Kosának az a tájképe, melyet Berthold Neumann úr vett meg 1917-ben az Unger Canstatt-gyüjtemény árverésén. Képét a tulajdonos szíves engedelmével közöljük (61. ábra). A tájképet, a művész nagyon jellegzetes modorában, beszélgető katonák kis csoportja élénkíti. Gyűjteményünknek az Eslerházy-gyüjteményből származó (E. 10. 24. Bosa) egyik lapja (60. ábra) a katonáknak ezl a csoportját tünteti fel. A rajzot különösen érdekessé teszi az, hogy a katonák,—kiknek mozdulatában, öltözetében itt-ott kisebb eltérések r 57. ábra. S. liosa : Jónás próféta Ki ni vében. Budapest, Szépművészeti Múzeum. mutatkoznak a festményhez képest (a szembeforduló ülő alak mögölli katona nagy pajzsra támaszkodik a rajzon, ami a képen elmaradt) más irányba fordulnak, mint amott. Ennek különös technikai okai vannak. A lap ugyanis nem eredeti rajz, csak tükörképes lenyomat (Abklatsch) S. Rosa eredeti ceruzarajzáról, melynek őrzési helye ismeretlen. Innen ered bágyadt, halovány tónusa, mely oly finommá teszi. Eredeti rajzokról ily lenyomatokat készíteni szokásos volt a 17. és IS. században.

1 A sokszorosításnak ez a fajtája részben az elajándékozás, részben az üzleti felajánlás céljait szolgálta. Természetes azonban, hogy a ceruzavagy krélaréteg jelenlékeny részének ilymódon való lehúzása épen nem vált javára 1 ./. Meder : Die Handzeicbnung. Wien, 1919, 538-39. és (174. lap.