Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)
Dr. Hoffmann Edith: Újabb meghatározások a rajzgyűjteményben
be 1 s körülbelül 1636-ra datálták.'- A szép rézkarc egy legyezőt ábrázol, melynek egész nagyságába bárom táncoló pár van belekomponálva, zenészekkel és néző közönséggel, a háttérben tornyos várral és magas fákból álló fasorral (46. ábra). A lap népszerűségét mutatja, hogy az idősebbik Noël Cochin körülbelül 1645-ben :{ fordított irányú szabad másolatot készített róla (48. ábra). Mégpedig olymódon, hogy az alakokat egytől egyig megtartotta, de a meglevőkhöz még egy sereg újat is adott, azonkívül egészen más hátteret, szökőkúttal és lombos bokrokkal. A lap csak a második — nagyon ritka •— állapotában tünteti fel N. Cochin nevét s így a tudósok azon fáradoztak, hogy a lapot, melynek jelzett példányát nem ismerték, stíluskritikai alapon tulajdonítsák Cochinnek. Ugyanez a kompozíció képezi alapját Múzeumunk egy biszteriollrajzának is, mely az Eslerházy-gyüjteményből származik (E. 36. 11.). Ott is, a Múzeumban is Callot műveként szerepelt, s mint ilyen nagy becsben állt 4 (47. ábra). A rajz azonban — noha az erős különbségek, melyek a rézkarcot és rajzunkat egymástól elválasztják, első pillanatra arra bírnának, hogy a rajzot a rézkarc előkészítő vázlatának tekintsük — épen úgy csak másolata Stefano Della Bella eredeti rézkarcának, mint Noël Cochin lapja. Itt is, mint amott, a háttér teljesen megváltozott. Az alakok azonban nemhogy megszaporodtak volna, hanem megfogytak: nem három pár táncol, hanem csak egy. Arra, hogy rajzunk Stefano Della Bellának eredeti rajza lehetne, gondolni sem lehet, mert távolról sem mulatja azt a finomságot és könnyedséget, melyek Della Bella eredeti rajzait jellemzik, s noha önmagában tekintve igen szép munka, nem éri el az eredeti rézkarc könnyedségét sem. Egy-egy meg nem értett ruharedő, félénk ulánarajzolása minden kis formának, az előképet híven követő másoló kezére vall. Stefano Della Bella vonalainak hol halkuló, hol erősbödő, vibráló modora nagyon különbözik a másolónak egyenletesen vastag tollvonásaitól. De ezenfelül rajzunk a rézkarccal egyirányú, ami világos jele a másolásnak. Ha a rajz megelőzte volna a metszetet, nyomdatechnikai okokból, természetszerűleg fordított irányú volna. Mint ahogy viszont Cochin lapja — ki Della Bella rézkarcáról egyirányú másolatot készített — fordított irányú levonatban került ki a présből. A szabad másolatok még két tanulságos példáját hozhatjuk fel épen a 17. századból. Mindkettő Guido Reiii (1575 —1642) egy-egy képével kapcsolatos. Guido Béninek, kinek eredeti rajzairól Evkönyveinkben már volt szó, r> egyik nevezetes alkotása a szentpétervári képtár festménye, mely Máriát több fiatal 1 E. F. Geróaint : Catalogue raisonné des diverses curiositées du Cabinet de feu M. Quentin de Lorangère. Paris, 1744, 89. 1. — Ch. A. Jombert: Essai d'un catalogue de l'oeuvre d'Etienne de La Bella. Paris, 1772, 80. 1. 46. szám. — E. Meaume : Recherches sur la vie et les ouvrages de Jacques Callot. Paris, 1860. 444 -416.1. — A. De Ve*me: Le peintre graveur italien. Milan, 1906, 139. 1. 210. szám. - Jombert : Id. m. és Ch. Le Blanc : Manuel de l'amateur d'estampes. Paris, 1854 -1888, I, '225. 1. 702. szám. :{ Ebből az évből való ugyanis két másik, hasonló modorú s szintén kagylószerű foglalatba komponált rézkarca is, melyek egyike 1645-re van datálva. 4 így szerepelt a Múzeum 1911-i rajzkiállításán a 7. szám alatt. 5 Bigler A. : Guido Beni két rajza a Szépművészeti Múzeumban. Szépm. Múz. Évkönyvei. III. 1924. 46. 1.
